Most akkor mi van?

Nos van egy fiú, aki nagyon tetszik és sokat jelent nekem. Azt vettem észre, hogy amikor a fiúideálomról kérdeztem, őt írtam le, pedig korántsem ez volt eddig.

Úgy érzem összeillünk, még nem találkoztam ilyen dilis, beteg, 'kretén' fiúval eddig, és pont ezt imádom benne. Azt hittem, hogy nem is létezik, és az életben meg kell elégednünk egy "silányabb" verzióval, kompromisszumot kell kötnünk. De nem! Oké, eddig szép, jó és mesés meg minden... És most jön a DE.

Nem érzem úgy, hogy bármit is jelentenék neki. Most egy ideje minden nap beszélgettünk valamiről, viszont most elutazott egy időre Firenzébe, és nem is szólt egy szót se hozzám egész nap. Na jó, talán köszönt. És most feltűnően nevetgél egy osztálytársammal, akiről hallottam, hogy vonzódnak egymáshoz. A lány amúgy idegesítő, de szép. És van melle, ami nekem, valljuk be, valahol elkeveredhetett.

De a lánynak barátja van, amiről a fiú nem tud. És sírni lett volna kedvem. A baj az, hogy a padtársam már 2 éve. Ő ült oda, ha ez számít valamit.

És ma írtunk egy sorsdöntő matek dogát, és meg se kérdezte, hogy sikerült! Pedig tudta, hogy izgulok miatta. Már csak 2 hét van az iskolából, és a nyáron nem találkozunk, 3 hónap pedig hosszú idő, addig bármi megtörténhet. Mit tegyek, valaki segítsen, mert egész nap ő jár a fejemben, lehet, hogy meg fogok őrülni! Menjek spichológushoz, az segítene?