Mit lehet tenni az önmarcangolás ellen?

Tudom, mindenki átesik ezen az időszakon, mikor egy kapcsolata véget ér, és a feldolgozás időtartama függ magától a kapcsolat hosszától, és egyes fájdalmakat meg kell élni.

Az én kapcsolatom egyáltalán nem volt hosszú, és már több mint 2 hónapja véget ért, már sok mindent fel tudtam dolgozni úgy agyban hogy ne stresszeljek, ha eszembe jut, és igyekeztem felfogni, hogy azok a jó dolgok, egy új, jobb kapcsolatban talán tízszeres örömet is tudnak adni, és ez nem a vég.

Tudom már azt is, hogy nem is tartott volna olyan sokáig, már annyira nem tudtam volna tolerálni a barátom érzelmi intelligenciahiányát, és a hozzáállását, pedig nem vagyok hisztis típus, sőt, mivel nekem az első kapcsolatom volt, meg is becsültem.

A közérzetem egész jó, eljárok programokra is, de nem tudom semlegesen kezelni a helyzetet: mindig félek, hogy mi van, ha meglátom őt, vagy egy rokonát, sokszor kattogok hogy mi van ha van valakije, pedig egyáltalán nem tudható ez, semmilyen kapcsolat nem maradt köztünk, az elválás fájdalmas volt, nem volt veszekedés, de úgy intézte az egészet hogy csak neki ne legyen rossz...

Nem tudom miért idegesítem magam hülyeségekkel, amiket nem is tudhatok hogy így van vagy nem, most már egészen le kéne jönnöm erről az állapotról.

Az nyugtat leginkább hogy sok mindent visszakap majd az élettől, és tényleg nem is értem, miért kell ennyit agyalnom. Szerintem már nem is normális, hogy ennyi mindent belekombinálok a női agyammal.

Olyanokon tépelődök, ami lehet nincs is.

Van ilyesmi tapasztalatotok, vagy mit gondoltok a soraimról?