Hogyan érhetném el, hogy senki iránt ne érezzek érzelmeket?

Előző vagyok még mindig.

Ahogy #5 írta, a buddhizmus is megoldás lehet, ha mindent elfogadsz úgy, ahogy van, akkor nincs csalódás, mert az abból fakad, hogy valami nem úgy történik vagy valaki nem olyan, mint, ahogy azt te elképzelted.

Én személy szerint szinte csak csalódtam eddig szinte minden téren, és amikor már sorozatban jöttek néhány havonta az ilyen megrendítő erejű csalódások, akkor azt mondtam, hogy menjen mindenki a cibe, szomnak sem hiányzik ez. Nem igazán tartom már nagyra sem a családot, sem a barátságot, sem a szerelmet. Az emberek többsége kicsinyes, ostoba, gerinctelen, önző, és abból űz sportot, hogy másokat megbántson, azért, hogy az érdekeit érvényesítse, vagy bosszúból, ha ez éppen nem sikerül neki. Vannak kivételek, ismerek én is néhányat,de a távolság miatt nem tartjuk a kapcsolatot. Nekem maradtak a belső értékek, mint hogy milyen ember vagyok, illetve, hogy munkában mit tudok alkotni. Ezekre másoknak kisebb a ráhatása (és ami van, azt is igyekszem minimálisra visszaszorítani), úgyhogy nagy csalódás nem érhet. Emberekkel kapcsolatban egyébként sem már, mert tisztában vagyok vele, hogy mire képesek, úgyhogy nem igazán tudnak meglepni.

Írták még a xanax-ot meg hasonló gyógyszereket, elképzelhető, hogy azok is használnak. Nekem ezen kívül még volt idegösszeomlásom talán 2x, azok olyanok, hogy ha túl sok a fájdalom, akkor leblokkol az a része az agyadnak, és olyan 4 napig vagy egy hétig is képtelen vagy negatív dolgokat érezni, aztán ez szép lassan csökken, és visszatérnek az ilyen jellegű érzések. Gyógyszert biztosan lehetne erre alapozni, mert az ilyesmi csak úgy nem történik, biztosan van agyi útvonal a hátterében. Egyébként az idegösszeroppanás nem valami ritka, csak nem ismerik fel. Én is csak azért vagyok képben, mert többek között egészségügyi dolgokat tanultam.

Olvasom tovább, hogy mit írtok. Miből gondolod, hogy az öngyilkosság megoldaná a problémádat? Ha van élet a halál után, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az itteni szenvedés egy csapásra megszűnik, csak azért, mert átkerülsz oda. Ezt itt kell megoldanod valahogy, nem pedig feladni. Képes vagy rá, csak vas akarat, és kitartó próbálkozás kérdése.

Azért az se semmi @17/L, amit te írsz, ahhoz képest egész jól viseled, le a kalappal. Erőt kell mutatni, ha nincs benned tűz, akkor már régen rossz.

@kérdező: Egyáltalán nem így van. Ha segítesz másokon, akkor az téged is épít, és a végén jobb emberré válsz, mitn amilyen most vagy, és talán találsz valamit, amiért érdemes élni. Igen ez így van, segíts magadon, Isten is megsegít. Neked kell talpra állnod, nem azt várni, hogy mások talpra állítsanak, mert abból nem lesz semmi.