Miert vagyok ekkora idiota?

Kosz a kommentet, erdekes megnezni a dolgokat a masik fel szemszogebol. Logikat hiaba keres az ember ezekben a lelki kerdesekben, persze ha az eszemre hallgatnek a baratommal maradnek, raadasul szeretem is ot, meg hianyzik is, de csak akkor, ha egy kicsit alkalmazkodik o is, es kompromisszumokat tudunk kotni. Evek ota egyutt vagyunk, szerettem volna hozza menni - akkor kellett volna megfognia, amikor meg lehetett. Egesz vilagom csak korulotte forgott, segitettem amiben csak tudtam es semmit sem vartam cserebe. Meguntam, hogy folyton kovetelodzott, jatszotta az aldozatot. Ez a masik srac meg tiszta mas, de nem hiszem boldogabb lennek vele. Hol a hiba? Biztos bennem, de mi? Nem vagyok sem halatlan, sem onzo, semmi ilyesmi egyszeruen agyamra ment a pasim a tulzasaival es kirohanasaival. A masik sracot dobnam, csakhogy tegnap ota bonyolodott a helyzet.. Kint voltunk csocsozni, sorozni, es az exkolegam kihivta a fonokomet is bulizni velunk. Mostmar mindenki azt fogja beszelni meloban, hogy egyutt vagyok ezzel a sraccal, pedig en mindeg kinosan ugyeltem arra, hogy a maganeletem, a suli, karrier meg veletlenul se follyon egybe. Ez azert baj, mert mit fognak gondolni a tobbiek, hogy ingazok a komoly kapcsolatom es az exkolegam kozott? Ti mit gondolnatok rolam, ha a munkatarsaim lennetek? Akkora pancser vagyok.. fu..