Igaza van a barátaimnak, tényleg hagynom kéne őt, mert árt nekem?

Megismertem egy fiút, akiről annyit kell tudni, hogy elképesztően vonzó. Kevés nála helyesebb férfit láttam, de komolyan, annyira tökéletes arca van, hogy az mesébe illő. A szemei gyönyörű sötétkékek, és hatalmasak, nem tudom róluk levenni a szemem. A mosolya aranyos, csibészes, barna haja van, és benne van az a különös kettősség: egyszerre férfias, titokzatos, elérhetetlen és egyszerre "csibészes", kisfiús, bájos. A teste sem utolsó, és a személyisége sem. Hihetetlen, de így van. Úgy éreztem kár lenne nem jóban lenni vele, így igyekeztem nyitni felé és közelebb kerülni hozzá, mert olyan izgalmas embernek tartom. És tényleg jóban lettünk, de akkor még volt barátnője, ezért teljesen nem ismertem meg. Amikor szakított a csajjal, akkor kezdődött minden. Megismertem a másik oldalát. Hívott mindenféle bulikba, ahova persze el is mentem, csakhogy vele lehessek, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, bejövök-e neki. Igazából soha sem tudom, mire gondol vagy mit akar csinálni, annyira kiszámíthatatlan és szélsőséges. Mindegy is, tehát a legutóbbi buli ahova hívott eléggé züllött volt. Alapból úgy fogadott, hogy be volt tépve, és engem is kínálgatott vele. Én persze elfogadtam, mert miért is ne, és érdekes állapotba kerültem, a hatására erősödtek az érzelmeim, és a széles mosolya és tekintete megmaradt bennem, elég erősen "bevésődött". Csókolóztam vele, búdult állapotban,. nem tudom hogy ezt ő tényleg akarta-e, nem értem egyszerűen.. Azóta erről nem beszéltünk, de hívott valami parkba... Elmeséltem a barátaimnak, és szerintük hagynom kellene őt, mert még rosszabb dolgokba is belevisz, ráadásul ő már rég nem szűz, én viszont igen.

Szerintetek is hagynom kellene? 17L