Csak én látom ilyen elfajzottnak az emberek szerelmi életét?

Figyelem egy ideje az embereket és hogy viselkednek, főleg a párkapcsolat terén és a megjelenésükben. És le vagyok döbbenve. A párkapcsolatra és az öltözködésre egyaránt kitérek. Szerintem ez a két dolog összefügg.

Azt látom, hogy a legtöbb párkapcsolatban érzelmileg fejletlen férfiak és buta, de erőszakos és manipulatív, szexuálisan vonzó nők húzzák egymás agyát. Már persze, amikor nem egyéjszakás kalandokról van szó. Alig van, hogy őszinték lennének egymással, nem akarják megérteni a másikat és mérhetetlenül önzők.

Különösen a nők viselkedését ítélem el. Olyanok, mintha semmi más céljuk nem lenne az életben, minthogy nők legyenek. De olyan nők, amit mások, vagy az alfahímek nőnek tartanak. És ez szinte csak abból áll, hogy szexik legyenek. Ezért állandóan a külsejükkel foglalkoznak. Ha felesleg van rajtuk, akkor irány az edzőterem. De csak a formás és feszes alak elérése a cél, tényleges erő és állóképesség nincs mögötte. Ha öltözködésről van szó, akkor meg mindenáron kihívóak akarnak lenni és meg akarják mutatni, milyük van.

Egyre szégyentelenebbnek látom a mai nőket és ezt főleg az öltözködésükre értem. Mindent megmutatnak, alul felül. Végtelenségig le vannak vetkőzve és ez mindenki szerint normális. Semmi szégyenérzet nincs bennük. Én azért férfi létemre szégyelném magam, ha például trikóban és rövidgatyában jelennék meg a munkatársaim előtt vagy egy díjátadón. A nőknek meg nem jelent problémát, sem szégyenérzetet a miniruha és a kivágott pólók. És érdekes, hogy azok a nők is így szoktak öltözni, akik egyébként elítélik a kihívó öltözködést.

A férfiak többsége meg bután csorgatja a nyálát minden cicanadrágos, tangás, miniszoknyás és dekoltált nő után. Én férfi létemre nem értem, hogy mit lehet ezen enni. Azt még megérteném, hogy első ránézésre izgató lehet, de nekem szvsz egy magamutogató nő nem kéne soha, méghozzá azért, mert már gyalázatosnak tartom ezt a fajta megjelenést. Nem értem a többi férfinak nem jut el az agyáig az, hogyha egy nő így öltözik, akkor nyilván nem csak annak az egy adott férfinak teszi és az összes többit is ingerli? Azaz egy nő, aki a szexualitásával akarja mások figyelmét megnyerni vagy a társadalmi ranglétrán előbbre jutni, egy vizsgán vagy egy munkahelyen vagy csak a környezetében, szerintem nem igazi nő. Én nem tudnék egyenrangú embertársként tekinteni valakire, akinek már nincs szégyenérzete és a férfiak kedélyeit akarja borzolni.

Egyáltalán miért jó ingerelni az embereket? Úgy látom, hogy a nők mintha kifejezetten provokálni, ingerelni akarják a férfiakat. Mindenhol, akármerre néz az ember, tévéműsorban, újságban, filmekben, munkahelyen, az utcán, minden nő kirak magából egy vagy több intim testrészt, például a combját vagy a mellét vagy a hasát. A férfiaknak eközben a társadalmi etikett a hosszú vagy térdig érő nadrágot és pólót vagy inget ír elő, nyáron is. Azt lehet mondani, hogy a média és a divat ezt nyomja az embereknek. De a nő dönti el mindig, hogy mit vesz fel (vagy nem vesz fel) magára. A média az csak egy képet vetít. És ezek a nők arra hivatkoznak, hogy de hát mindenki ezt csinálja. Azaz ez azt jelenti, hogy nem vállalnak felelősséget a tetteikért, mert a másik is ugyanolyan. És egymással versenyeznek, ki tud dögösebb lenni.

És ez mindenkinek jó. Csak én vagyok ilyen véleményen, hogy elítéljem ezt.

Egyszerűen nem tudom megérteni az embereket. Mintha senkivel sem értenék egyet, vagy nem egyezne a véleményem. Már kicsit kívülállónak érzem magam az egész társadalomtól. Nem tudom elfogadni ezeket a normákat. És ha valaki tudomást szerez a véleményemről, akkor prűdnek nézhet. Vagy azt hiszi, hogy 50 évvel ezelőttről jöttem. Tudom, hogy ma más a divat, de nekem ez a divat, mint az öltözködésben, mind a szerelmi életben betegnek tűnik.