Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van már barátom de még mindig sírni tudok valaki más miatt, és néha furcsa érzéseim vannak. Miért?
3 hónapig beszélgettem egy fiúval, igaz csak interneten mert nagyon messze lakott, találkoztunk volna de én nagyon elrontottam mindent. Nem szeretném elmondani, hogy mit csináltam mert nagyon szégyellem magam a dolog miatt és ezt senkinek nem mondom el. Megromlott a viszonyunk annyira, hogy már 1 hónapja nem is beszéltünk, pedig sokszor keresem. Elkezdtem más fiúkkal ismerkedni, hogy elfelejtsem őt egy kicsit mert minden nap rengeteget sírtam miatta, és megismertem egy fiút akivel 1,5 hónapja együtt vagyok. Neki elmondtam ezt a srácot, de azt nem, hogy mi történt. A barátom (ő az első barátom) sokszor mondja, hogy szeret meg tényleg látom rajta de néha elgondolkozok rajta, hogy én nem érdemlem meg őt sem. Nem tudom miért de most előjöttek a fejemben olyan dolgok, hogy talán fel kéne függesztenem ezt a kapcsolatot, pedig nem akarom mert örülök, hogy végre van valaki akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Most nagyon magam alatt vagyok a másik miatt. Eszembe jutottak a beszélgetéseink meg minden amit így csináltunk neten keresztül és még mindig képes vagyok sírni miatta. Így nem vagyok boldog. Mit tegyek, hogy végre elfelejtsem őt?
17/L
válasza:Ha csak neten beszéltetek, élőben viszont egyszer sem, akkor az is előfordulhat, hogy egy "kitalált" személyiségbe szerettél bele. Neten gyakran mutatjuk a szebbik énünket, itt bőven van időnk átgondolni minden egyes szót, amit leírunk. Időtöltésnek meg szívesen cseverészünk bárkivel, aki hajlandó meghallgatni az éppen jelen lévő problémákat, vagy akár a napi eseményeinket. Ha a srác nem keresett téged azóta sem és nem is reagált a te megkereséseidre pozitívan, valószínűleg nem voltál neki olyan fontos.
Viszont ha valóban szereted a barátod, próbálj meg csak rá koncentrálni. Őt ismered a valóságban is, és képes értékelni téged.
válasza:Kamoztunk sokszor. Átbeszéltünk napokat, volt olyan, hogy amint hazaértem suliból egyből mentem Skype-ra és másnap hajnal 4-ig beszélgettünk, reggel meg mentem suliba, ő meg dolgozni és este ugyanúgy folytattuk. Néha csak azért elmentem orvoshoz, hogy a szabadnapjain tudjunk beszélgetni. Ő egy olyan ember volt nekem akivel szerintem le tudtam volna élni az életemet. Na jó, ez így kicsit erős de ha élőben ismertük volna meg először egymást akkor biztos így lenne. Nem az hiányzik már nekem, hogy szerelemmel szeressen hanem azok a jó beszélgetések. Vele olyan dolgokról tudtam beszélni amikor soha senki mással, mert nagyon-nagyon hasonlítunk egymásra. Mindkettőnknek vannak hasonló lelki problémáink és jólesett ezeket egy olyan emberrel megbeszélni aki érti és át is érzi ezeket a dolgokat. Életemben először nyíltam meg valakinek. Ő tanácsokat adott, érdekelte mindig, hogy mi van velem és bármi volt mindig meghallgatott és én is őt... ez mondhatni egyik napról a másikra megszűnt és nagyon hiányzik akkor is ha én hibáztam. Még azután a bizonyos nap után is beszélgettünk, persze már nem annyit meg nem úgy mint azelőtt és ez fokozatosan csökkent. Már annyira, hogy nem is reagál, pedig elég lenne ha csak annyit mondana, hogy "ne zavarj". Abból gondolom, hogy fontos voltam neki mert amikor megtörtént az a dolog akkor többször is sírt előttem. Valamit tuti kifelejtettem mert másodszor írom (az előbb véletlenül kiléptem).
Ettől nem hiszem, hogy rißanc lennék, de a te neved sok mindent elárul...
válasza:sose fogod, en is vissza emlexek, sot talan szebbnek gondolom, mint volt...
akkor is ha epp van bnom, ennyi, mit szepitsunk?
sztem, mindenki ilyen, mi bevallotuk, mas tagadja :)
válasza:Én egy dolgot tennék. Utoljára írnék neki egy levelet, kifejteném benne, hogy ő miért is (volt) fontos nekem, minden közös emléket felemlegetnék, ami után nyugodtabb volt a lelkem, jobban aludtam el, mosoly volt az arcomon. A végén pedig nem kérnék tőle semmit, csak azt, hogy ezt sose felejtse el.
Utána pedig megpróbálnám őt "elfelejteni", illetve csak a szép emlékeket megőrizni, a fájdalmas részét pedig kitörölni. Ez hosszú folyamat lesz, voltam már hasonló helyzetben, amikor menthetetlen volt a (baráti) kapcsolat a másikkal, de ki lehet bírni. Utána csak erősebb leszel. Az ember a hibáiból tanul, ez neked is egy lecke volt, hogy legközelebb mit nem szabad megtenned. És... ki tudja, talán ha kiöntöd a lelked és mindent elmondasz neki, de tényleg nem kérsz cserébe semmit, az is lehet, hogy még válaszol. A reményt soha ne veszítsd el. Van az a mondás, hogy amikor már lemondanál valamiről, akkor történik meg. Nálam ez már többször beigazolódott, és utána nagyobb volt a boldogság is. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!