Akiknek itt jár a szája, hogy "kezdeményezz" meg "szólítsd meg", azok adott helyzetben tényleg ilyen bátrak?

biztos hogy nem.

Csak jár az a nagy szájuk.

Ha nem lennék minden lánynál esélytelen a külsőm miatt, akkor simán kezdeményeznék bármikor.

biztos sok esetben ők sem tudják ezt megtenni. de ez egy jó tanács, amit ha követne az illető, talán még össze is jönne neki valami.. nincs semmilyen szabály arra, hogy tilos lenne olyan (egyébként jó) tanácsot adnod, amit nem tudsz mindig betartani. mert ettől még tudod, hogy az lenne a legideálisabb.

Szerintem ez olyan dolog, hogy tanácsot adni mindig könnyebb. Kívülállóként még a barátaink helyzete is mindig olyan egyszerűnek, és könnyűnek látszik, lazán mondjuk nekik, hogy menj csak oda, jó lesz ez. :) De ha az ember szerelmes, vagy már annyira a határán van ennek, akkor a saját helyzetét nem látja többé racionálisan. Eluralkodik rajta a megfelelés iránti vágy, rettegni kezd attól, hogy mi van, elbénázza az egészet. Szerintem ez így természetes. :) Persze jó lenne, ha ezt valahogy le lehetne küzdeni. De 21. század ide vagy oda, akkor is az a természetes, ha a fiú kezdeményez, a lány dolga pedig a bátorítás, és hogy szegény fiúnak se kelljen rettegnie a kikosarazástól. De igen, úgy van, ahogy mondod: mondani könnyű, cselekedni nehéz. Azok akik ilyen könnyen benyögik, hogy persze, menj oda, szerintem is gondolnak bele a helyzetbe, ha ők is szerelmesek lennének, vagy annyira nagyon tetszene nekik valaki, akkor ők sem lennének ilyen bátrak. Olyanhoz meg odamenni, aki csak egy kicsit tetszik, nem nagy kunszt, még egy hozzám hasonló nyuszi is megmerné tenni. :)