Voltatok már hasonló helyzetben, először nem kedveltétek a srácot majd belezúgtatok?

Igazság szerint csak jó lenne kiadni magamból és meghallgatni mások véleményét, viszont a saját környezetemben inkább erről nem beszélek senkinek :D és amúgyis kb úgy érzem magam mint egy tini..

Van egy srác. Elég érdekesen ismerkedtünk meg, mert számomra a halottak alapján egyáltalán nem volt szimpatikus, sőt nagyon is utálom az ilyen srácokat, mert minden lánnyal kikezdene ha tudna. Szóval először az ilyen ügyeiről hallottam és elkönyveltem hogy egy nagy köcsög.Valahogy lehetetlen volt nem észre venni a véleményem, szóval ő is levágta rögtön, de azért próbált beszélgetni velem, nem kikezdeni, amit értékeltem is. Ezután egy ideig nem találkoztunk, de közben egy lett a haveri társaságunk, így néha találkozunk, és minden találkozás után szimpatikusabb lett, kivéve mikor nem.A közös haverunk még poénkodott is hogy én lehetnék az aki megváltoztatja, mert hogy tud "jófiú" is lenni. Számtalanszor elmondta már hogy milyen jó csaj vagyok meg stb. de konkrétan nem mozdult rám, mint a többi csajra akikkel pár estét kavar. Ez pl. jelentheti azt hogy bejövök neki, de tudja hogy belőlem úgysem lesz egy éjszakás vagy nem érdeklem? Amúgy jól leplezem és valószínűleg mindenki úgy gondolja hogy még mindig utálom :D pedig nem, egyre jobban kedvelem meg sokat gondolok rá.

Másnál is volt már hasonló? Lehet ebből valami vagy inkább felejtsem el mert hülyeség az egész?