Normális, hogy nem igazán szeretem az emberek társaságát? Lesz valaha barátom?

Nemsokára betöltöm majd a 18-at, de még nem volt barátom soha, és még nem is csókolóztam. Kissé magányos vagyok, vagyis vannak barátaim, akikkel már régóta jóban vagyok. Tartom velük a kapcsolatot, meg a suliban is pár osztálytárssal jóban vagyok, de itt nagyjából ki is merül, mert sulin kívül nem igazán van témánk. Jó, van egy mondhatni nagyon jó barátnőm, vele néha tartjuk a kapcsolatot sulin kívül is. Tudok beszélgetni emberekkel, meg témáim is vannak, de szinte tehernek érzem, ha valakikkel olyan dolgokról kell beszélnem, ami teljesen hidegen hagy, ilyenkor néha bunkónak is tűnhetek, mert jópofát is alig tudok vágni az ilyenekhez. Ha valami olyan találkozót szerveznek a barátaim, amit már kezdek unni, akkor már alig várom mindig, hogy mehessek hazafele. A "lelki panaszaimat" nem is nagyon osztom meg senkivel sem, mert úgy vagyok vele, hogy majd megoldom őket egyedül, meg nem is szeretek 'kitárulkozni' másoknak. Normális, ha én ilyen vagyok? Más is ismer ilyen embereket? Szívesebben vagyok inkább otthon és pl zenét hallgatok, zongorázom, rajzolok, vagy netről tanulok pl nyelvet vagy programozást (mert ilyen irányban szeretnék továbbtanulni). Bulizni se nagyon szeretek elmenni, inkább a szüleimmel megyek el valahova mondjuk moziba. Nem nagyon szeretek közösen másokkal lenni, inkább elintézek mindent magamnak egyedül. Az érzéseimet se igazán szeretem kimutatni, pl még a barátnőimmel is kicsit távolságtartó vagyok, nem is emlékszem, hogy megöleltem volna-e már akárkit, még a szüleimet sem.

Egy ideje neten beszélgetek egy fiúval, aki kicsit messzebb lakik tőlem, de eddig nagyon aranyosnak tűnik, vele érdekes módon szívesen beszélgetek. Szeretnénk találkozni, de én kicsit tartok, hogy mi lesz, ha az ő társaságát is unni fogom, és kiderül, hogy csak neten volt jó beszélgetni.. Meg egyáltalán, ha egyszer lenne barátom, hogy lennék képes kimutatni felé az érzelmeimet, spontán megölelni vagy megcsókolni. El szoktam képzelni az ilyet, és abba is belegondolok, hogy élőben milyen lenne, és lehet nem lennék rá képes. Vagy csak beképzelem magamnak ezeket? Változtatnom kellene az emberekhez való hozzáállásomon, vagy ez normális? 17/l