Lesz így valaha barátom? : D

Elmesélem a napi programom :D

Kezdjük azzal,hogy anyukámmal élek.

Reggel akkor kelek,amikor már anyu nincs itthon(nem direkt).

Elkészülök suliba,suliba unatkozom,buszon idegesít a sok büdös fokhagyma illatú öreg/ember.Nagy dühödten,leizzadva beérek a suliba a sok lomha,a cigit a fejembe fújó ember miatt...

Sietek haza,mert fáradt vagyok,tanulni nem szoktam(puskát írni,ha az megy!).

Amikor hazaérek megnézem az előző esti vv adást,édes életet a neten.

Kimegyek játszani a kutyákkal.

Fürdök,tévézek,bepakolok a suliba,gépezek,alszok és így megy ez minden nap.

Nincs kedvem sehova menni,mert örülök,hogy délután háromra hazaesek és nem kell mennem sehova.

Igazából nem bízok senkiben,csak a kutyáimban és egyedül az állatok nem idegesítenek.

Az fiúk csak akkor foglalkoznak velem,amikor ki vagyok szépen sminkelve,menő ruha van rajtam vagy épp azt érzik,hogy könnyen megdugható vagyok...

Kb arcra úgy nézek ki,mint a vv iza,csak nincs akkora fejem.

Ami szívből érdekelne és szívből csinálnék,az az állatmentés.