Hogyan reagálnátok, ha a párotok azt mondaná, kérné, hogy ha úgy adódna, az exével (egy konkréttal) találkozhasson, beszélhessen, ölelkezhessen, csókolózhasson, akár le is feküdhessen?

Az én álláspontom egyébként, hogy ha ez az egész eljut a szexig, az megérthető, de már nem megbocsátható, ergo, kikötném, hogy ha bárki mással szexelni akar, repül, de egy-két puszi, ölelés elnézhető, ámde nem következmények nélkül.

Egy se veled se nélküled kapcsolatból kilépve új életet kezd az illető. Akár még gyerekei is vannak attól a személytől, talán az első szerelme. Semmilyen körülmények között nem akarja újrakezdeni a kapcsolatukat, mert nagyot csalódott partnerként az illetőben. Talán ez az egész meg sem történik, de Előre megmondja, hogy nem ígérhet semmit. Ez szerelem. Nem racionális. Bele tudom élni magam mindkét fél szerepébe, és talán, de csak talán el lehet ezt fogadni, de ez függ attól is, hogy ki és milyen az a három ember. Megértem azokat, akik nem mennének bele ilyenbe, és szépen elutasítanák, akár egy kis ajtócsapkodás után elküldenék melegebb éghajlatra, de a durvaságokkal nem értek egyet. R ibanc az illető, és meg kell Verni (!), mert a kapcsolat elején figyelmeztet, hogy volt az életében valaki, aki fontos volt a számára, és egy kicsit mindig szeretni fogja, de természetesen újrakezdeni nem akarja vele, viszont nem ígéri meg, hogy ha összefutnának, biztosan nem lesz köztük semmi. Erre általában nem figyelmeztetnek az emberek, hanem pár hónap, év múlva derül ki, és az talán rosszabb. Vagy csak szerintem?