Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lassan 20 évesen még mindig egyedül?
Elsős egyetemista lány vagyok, elköltöztem otthonról egyedül egy másik városba. Nem vagyok túl nyitott, de sikerült barátokat szereznem.
Viszont párom még nem volt soha, nem csókolóztam, nem szexeltem. Azt hiszem, igazán még szerelmes sem voltam.
A barátnőim már vagy a sokadik boldog párkapcsolatukban vannak, van amiatt nyafognak, hogy egy hónapja nincs senkijük...nekem 19 éve nincs senkim.
Egyszerűen képtelen vagyok a férfiakhoz közel kerülni, mintha nem tekintenének nőneműnek. Pedig egyáltalán nem vagyok fiús. Az igaz, hogy nem vagyok túl vékony alkatú, de nálam kétszer nagyobb lányoknak van olyan barátja, hogy ihajj.
Ha meg is tetszik valaki első pillantásra, mindig azt érzem, hogy nem elég okos. De amúgy ez mindegy is, mivel képtelen vagyok bárkihez is közel kerülni.
Hogy csinálják azok a lányok, akik mindig együtt lógnak egy sráccal és tudnak kettesben beszélgetni?
Mit csináljak? Kezdem nagyon egyedül érezni magam.
Olyan furán hangzik "sokadik boldog párkapcsolatukban".
Szerintem ez paradoxon.
Állítólag szép az arcom, nem vagyok túl vékony, de nem a világ vége. Szóval szerintem nem a külsővel van a gond, hanem valahogy taszíthatok mindenkit, csak nem tudom, miért.
És kérlek titeket, ne írjatok üzenetet, nem itt szeretnék ismerkedni.
Nem vagy nyitott, megközelíthetetlen vagy. Tökéletes fiút valószínűleg nem fogsz találni, valami mindig hiányozni fog. Akiknek sűrűn vannak párkapcsolataik, azok nem nagyon válogatnak, ezért is mennek szét néhány hét vagy hónap után. Gyakorolnak, próbálkoznak így a vélhetően nagy ő előtt már bizonyos gyakorlatra is szert tesznek. Azonban erre érzelmileg nem mindenki képes, hiszen minek energiát pazarolni olyan személyre, aki annyira nem is érdekel.
Javaslataim: a mostanitól nagyobb szintű nyitottság, kommunikáció gyakorlása a fiúkkal bármilyen témában, párkereső oldalak, ne görcsösen akard. Végezz olyan tevékenységet, amit szeretsz és fiúkkal is kapcsolatba léphetsz, menj olyan helyekre ahol fiúkkal találkozhatsz.
A koli/albérlet ajtaján senki nem fog bekopogni érted.
Ugyanebbe a helyzetedbe voltam mint te, szinte szóról szóra (nem költöztem el pl. otthonról), és igen, én is sokszor éreztem, hogy a nálam okosabb vagy ugyanolyan szintű srácok valamilyen másik univerzumban tartózkodhatnak.
Végól elkezdtem az "álmaim szakját", és itt jöttem össze a barátommal(20 évesen). Más kérdés, hogy azóta se találkoztam olyan sráccal, aki csak megközelítené az ő szintjét...Tényleg az vált be, hogy elengedtem a görcsösséget és általában magamat, csak azt adtam, ami vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!