Szerintetek hogyan tovább? 22es csapdájában érzem magam.

Azért ide írtam ki a kérdést, mert felnőtt emberek véleményére/élettapasztalatára lennék kíváncsi, nem tinik hülyeségeire.

Szóval az a helyzet, hogy nem jövök be a lányoknak. Nincs ezen mit ragozni... (és NEM cicababáknál próbálkoztam eddig!!!)

A folyamatos visszautasítás régebben nagyon letörte az önbecsülésemet és ez a lelki válság majdnemhogy felőrült. (kihatott a munkámra, nem volt kedvem edzésre járni stb.)

Ez volt kb. 1,5 éve, amikor a csúcsponton eldöntöttem, hogy nem ismerkedek tovább. Ez alatt az idő alatt sok mindenen keresztül mentem, megerősödtem lelkileg, a munkahelyen is sokkal figyelmesebb lettem, és a sportokat sem hanyagolom el. És ami a legfontosabb, már nem vágyok úgy párkapcsolatra, mint régebben. (ismerőseim és kollégáim is megjegyezték, hogy sokat változtam előnyömre)

Pár hónapja, még november közepén újra kezdtem a társkeresést. Természetesen a lányok reakciója pontosan ugyanaz, mint előtte - hidegen hagyom őket.

És egy megmagyarázhatatlan érzés töltött el: nem szomorúság, mert már nem érint meg úgy egy-egy visszautasítás (immunis lettem rájuk). Inkább úgy érzem, hogy elszáguld mellettem az élet, fiatalabb már nem leszek.

Viszont értelmetlennek látom a társkeresést, mert detto ugyanazok a tapasztalataim, mint pár éve.

Persze lehet írni, hogy "majd akkor talál ránk, mikor nem keressük" stb. de ezzel ilyen formában nem értek egyet. Hiszen ha nem ismerkedek új emberekkel, akkor esélyem sincs erre. Viszont így hogy ismerkedik, így sincs.

26F