Miért van az hogy engem sosem vesznek észre?

szóval az zavar hogyha más lányokkal sétálunk, akkor őket rendre megállitja valaki hogy elmondja neki mennyire szép, mennyire tetszik neki a haja / a szeme. vagy ahogy elmennek mellettük odasúgják hogy szép vagy / jók a lábaid. ez nagyon érdekes de engem így sosem szólitanak meg mintha nem is lennék ott és kissé kellemetlenül érzem magam hogy ők ilyen könnyen szereznek bókot.

ha többen megyünk mindig én maradok dicséret nélkül. ha egyedül megyek akkor hallom ahogy mögöttem rólam beszélnek ( úgy hogy én is halljam , hogy de szép lány, füttyögnek, hűznek, vagy egyszer volt hogy mentem bulizni rögtön az első ember aki szembejött velem megállitott kérdezni valamit de nem az érdekelte amit mondok hanem hogy addig is bámuljon. szóval ha egyedül megyek akkor betalál néha egy két megjegyzés.

ha a barátommal megyek akkor nem kapok semmi megjegyzést, de egyszercsak meséli barátnőm hogy sétált, találkozott a barátommal beszélgettek, közben arra ment egy öreg papa és megállította őket hogy milyen szép a lány, jaj haver vigyázz rá! .. ( barátom nem is mondta egyébként.) egy kicsit irigykedtem de hiszen ő az én barátom, miért mond ilyet valaki?

egyébként szerintem kórosan irigy vagyok az olyan lányokra akik szépek ( mert nekem ez nem adódott meg és sokkal nehezebb dolgom van mint nekik, nekem agyamnak is lennie kell (.. bár ezután a kérdés után elgondolkodom hogy van e nekem ilyen)

az igazi probléma az hogy elönt a sárga irigység attól aki szép. meg jogy miattuk mindig háttérbe szorulok.

szerintetek hogyan változzak meg ? nem jó így kínozni magam és őrlödni mások miatt