Miért van ennyi srác manapság akik nem tudják hogy kell nőkkel bánni, hogy szerezzenek maguknak barátnőt?

Kedves Kérdező!

10-es válaszodra reagálva:

Eléggé félreértetted,amit írtam. Természetesen nem a verekedéstől lesz valaki férfi,hanem attól,hogy olyan közegben nő fel,ahol testközelből láthatja,mit jelent férfinek lenni,férfi módon viselkedni,ill. hogy néz ki egy egészséges férfi-nő kapcsolat. Semmi köze ennek a homofóbiához,meg ahhoz,kisautóval játszik-e a gyerek vagy barbie-babával. Ahhoz sokkal inkább,hogy mégis hogyan tanuljon meg egy fiú bánni a lányokkal,ha erre egyáltalán nem lát mintát maga körül?

Hogy jobban megvilágítsam,amit mondani akarok: fiúk,kezeket fel,akivel anno beszélt az apja arról,hogyan kell udvarolni,hogyan kell egy lányt megcsókolni,stb.!

A legtöbbünknek ez kimaradt. Olyan ez,mint a szerelés-bütykölés: a társadalom elvárja,hogy ezeket a férfi magától tudja,anélkül,hogy megtanulná.

Én vállalom: rohadtul nem értek a nőkhöz.

Hogy is érthetnék? Apám nem tanított meg semmit,és sokáig el se engedtek sehova,a barátokkal se tudtam ezt felfedezni Az esetlen kis próbálkozásaimat visszautasították.

Így mégis hogy legyek férfias és misztikus és stb.?

Kérdező 39-es válasza teljesen okés és a helyén van. Sipánkoló srácok, akkor kezdjük veletek tehát megint ott, amikor a majom leugrott a fáról: mindaddig, ameddig a FARKATOK AZ IRÁNYTŰ, addig ne várjatok minőséget, ismétlem: ne várjatok minőséget!!!

Kidobott s.gg és bomba csöcsök eddig minden században az esetek 99,999999999%-ban egyenlőek voltak a 0 aggyal és kihasználó viselkedéssel. Őrület, hogy mennyire nem tudjátok felfogni!!!

A természetes és dolgos nőket ne lökjétek már bele ugyanebbe a primitívekkel és felszínes majmokkal teli fazékba, jó??? Most már értitek végre??? És eláll a bömbölés azzal a hazugsággal kapcsolatban, hogy a nőknek a pénz kell???

Valahogy ennek az egesznek koze van ahhoz, hogy hogyan nez ki kollektivan az egesz nemzet mentalhigienes allapota, en azt gondolom, es sajnos ezen a teren nem allunk valami fenyesen.

Egyre novekszik az egzisztencialis feszultseg, egyre tobb csaladnak nez ugy ki az elete, hogy az nem tobb, mint kokemeny, folyamatos kuzdelem a talponmaradasert es ebben a kuzdelemben sajnos egyeb dolgok gyakorta elsikkadnak: a gyereknevelesre, beszelgetesre, odafigyelesre egyre kevesebb az ido, nincsenek igazan otthonrol hozott mintak.

Ezt valoszinuleg kiegesziti az oktatasi rendszer impotenciaja es inkompetenciaja. Tokeletesen alkalmas a magyar oktatasi rendszer az egyeniseg elnyomasara, szigoru keretek koze szorit tanart es diakot egyarant.

Mellette pedig ott van meg az allando jolly joker, az orok kozhely: a media, a tomegkultura, a divat, a kulonbozo trendek, a kozossegi halok hatasa. Egy eleve bizonytalan, onmagaval kibekulni csak nehezen tudo, keves tampontot kapo, de a vilagban megis valamilyen kapaszkodokat kereso fiatal konnyen abba a hibaba eshet, hogy rossz helyeken, rossz modszerekkel probal maganak mintakat talalni.

Ezek persze csak altalanos jelensegek, azert azt hozza kell tenni, hogy minden eset egyedi, mindekinek mashogy alakul az elete, mashogy formalodik a szemelyisege, mas es mas okok vezethetnek onbizalomhianyhoz, depressziv allapotokhoz, keseruseghez, vagy ellensegkep keresesehez es az ahhoz valo ragaszkodashoz ahelyett, hogy onmagunkkal probalnank szembenezni.

Es azt is hozza kell tenni erzesem szerint, hogy ilyen idoszakokon azert nagyon sok tizeneves kisebb-nagyobb mertekben at szokott esni, sokaknak vannak kamaszkorban ilyen negativ idoszakai, amikor sotetebbnek latjak a vilagot a kelletenel es masokban latjak az esetleges sikertelenseg okat, de azert az esetek nagy reszeben ez el szokott mulni. Nem erdemes messzemeno kovetkezteteseket levonni az ezen az oldalon olvashato, ilyen temaju kerdesekbol.

Van abban igazság, amit írsz, de csak részben tudok egyet érteni. Semmi értelme próbálkoznom az udvarlással, mert szerintem túlzottan ronda vagyok ahhoz, hogy egy lánynak is bejöjjek. Úgy érzem, hogy nincs "jogosultságom" a lányokhoz szólni, elég volt nekem a középiskolában átéltek, nem vettek fiúszámba a lányok, csak átnéztek rajtam mindig.

Így most 31 éves koromra soha nem volt még barátnőm. Pedig nekem nem a szex körül forognak a gondolataim. Ha véletlenül összejönnék egy lánnyal, biztosan nem erőltetném, felőlem akár egy évig is ellehetnénk nélküle.

31/f