Miért van ennyi srác manapság akik nem tudják hogy kell nőkkel bánni, hogy szerezzenek maguknak barátnőt?

Képzeljétek már el, hogy ezekből milyen családapák, családfenntartók lesznek ... Nekünk nőknek ilyen férfiakat adott ez a rendszerváltás.

25-35 éves lányok: nagyon fontoljátok meg, hogy kivel jártok és kivel alapítotok családot!

S el ne felejtsük, hogy a mai magyarországi igazságszolgáltatás mennyire gyenge és évente mennyi veszélyes (90%-ban férfi!) rabot engednek szabadon csak azért, mert az állam nem akarja őket eltartani ... S egyre több közöttük a huszonéves.

Azért mert ez a legegyszerűbb. Sírni, kifogást találni, nőket, időjárást, az afrikai oroszlánokat okolni mert nincs barátnő. Ehhez még csak fel se kell kelni a kényelmes székből, meg se kell mozdulni.

Lemenni és megszólítani valakit, na azt már nehéz. Ki kell kelni a székből, fel kell hozzá öltözni, ki kell menni az utcára, oda kell menni valakihez, és reagálni kell arra amit ő csinál. Pfujj! Hogy képzeled ezt? Ennyi munkát elvégezni.

....

Ez semmi más, mint lustaság, nagymértékű lustaság illetve kényelem. Küzdeni nem akarás teljes hiánya.

Miért alakult ki lustaság? Jó kérdés. Talán szülői háttere van. Inkább vesz egy mosogatógépet, mint megmondja a fiának hogy mosogass már el. csak hogy ne legyen konfliktus.

2 féle ember van:

A, Az aki szeretne dolgokat! Szeretne jó állást, szeretne jó autót, szeretne jó nő, szeretne sok pénzt, stb.

B, Az aki hajlandó az álmaiért keményen megküzdeni, és nem azt nézi hogy hányszor küldték padlóra, hanem azt hogy hogyan állhat fel onnan minél gyorsabban!

minap olvastam egy cikket arról, hogy mi különbözteti meg a sikeres és a sikertelen embert.

A válasz: cselekedet!

A sikertelen ember munkája után hazamegy, és bedől a focimeccs elé, kiszolgáltatja magát valakivel (ha van), majd bealszik, és megy másnap a munkába

A sikeres ember viszont cselekszik. Munka után nem a tv-t nyomja be, hanem egy önfejlesztő könyvet vesz elő, munkahelyi szünetben nem az előző esti focimeccsről beszél hanem fejleszti magát.

Persze a legkönnyebb azt mondani, hogy "nem megy", "nekem nem sikerülhet", és ezek csűrt és csavart variációi. Elismerni azt hogy gyáva vagyok, 0 énképpel rendelkezem, 0 akaraterővel rendelkezem, egyáltalán nem ismerem magam. Nos ezt a legnehezebb. És ha nem ismerem saját magam, akkor nem is tudom szeretni, hisz kit szeressek? Ebből adódóan hogyan is szerethetne más, ha én nem tudom hogy mit szerethetnék saját magamban. Ördögi kör!

Örülök ha segíthettem!

"Nem attól leszel jó pasi mert ki vagy gyúrva"

Akkor mentem csajozni, mindjárt jövök!

A Kérdező 11-es válaszában szerepel a "prűd szülő" kifejezés. Nevezzük nevén a dolgokat: trehány szülőkről beszélhetünk leginkább. A mai felszabadul pornó oldalak és társkereső oldalak világában 40-45 éves prűd szülőkről már nagyon nehezen beszélhetünk.

Egy pár alkalommal megkérdeztem egyik kis diákomat, hogy miért annyira álmos minden reggel olyannyira, hogy majdnem kiesik a padból. Azt mondta, hogy édesanyja végig szexelte az éjszakát a mellette lévő szobában és emiatt nem tudott aludni ... No comment.

Gyermek koroman szüleim arra tanítottak, hogy a nőket szeretni tisztelni kell, csodálatos teremtmények. Udvariasságra, megértésre, szeretre, kedvességre neveltek.

A gond ott kezdődött, amikor általános suliban kicsi ibolya csokorral, csokival próbáltam felélyük közeledni, udvarolgatni erre ők kiröhögtek, bealáztak az osztály-barátnőik- más emberek elött. Mivel egy picit érzelmesebb emberke vagyok (huh, de azért nem nyálladzok) ezért kicsit rosszul esett. Ki kerültem közép suliba ott már kedvesebb nőkkel találkoztam, de azok mind foglaltak voltak vagy nem tetszettem nekik, inkább csak barátként tekintettek rám.

Ma már dolgozom, autóm van. De valahogy kialakult bennem egyfajta ellenszenv bennem a nők iránt. Bár vannak nő ismerőseim, sőt nem egy lányról hallottam, hogy tetszem nekik, főleg ha miután pár napig egy részlegen dolgozunk.

Kedvelem őket, törö

Gyermek koroman szüleim arra tanítottak, hogy a nőket szeretni tisztelni kell, csodálatos teremtmények. Udvariasságra, megértésre, szeretre, kedvességre neveltek.

A gond ott kezdődött, amikor általános suliban kicsi ibolya csokorral, csokival próbáltam felélyük közeledni, udvarolgatni erre ők kiröhögtek, bealáztak az osztály-barátnőik- más emberek elött. Mivel egy picit érzelmesebb emberke vagyok (huh, de azért nem nyálladzok) ezért kicsit rosszul esett. Ki kerültem közép suliba ott már kedvesebb nőkkel találkoztam, de azok mind foglaltak voltak vagy nem tetszettem nekik, inkább csak barátként tekintettek rám.

Ma már dolgozom, autóm van. De valahogy kialakult bennem egyfajta ellenszenv bennem a nők iránt. Bár vannak nő ismerőseim, sőt nem egy lányról hallottam, hogy tetszem nekik, főleg ha miután pár napig egy részlegen dolgozunk.

Kedvelem őket, törődök velük, számítanak rám. De valahogy egy sem kellene barátnőnek. Kialakult bennem egyfajta bizalmatlanság a nők iránt, a szerelem téren.

23f