Mit tegyek, hogy ne gondoljak rá "úgy", és ne akarjam megcsókolni?

Jóban voltunk/vagyunk egy lánnyal, évek óta ismerjük egymást, bár én nem igazán engedtem őt közel magamhoz lelkileg. Egy ideje elkanyarodtak az útjaink, másfelé vitt a sorsunk, de azért tartjuk a kapcsolatot. A levelezgetésünk során bevallottam neki, hogy voltak dolgok, amikről szerettem volna neki mesélni személyesen is (félelmeim, problémáim, múltam, tapasztalatlanságom stb.), de nem mertem, viszont most elmeséltem neki sok mindent. Azt válaszolta, hogy kavarognak benne az érzések, de nagyra becsül, hogy ezeket elmondtam neki, és hogy egyedül kibírtam ezeket a dolgokat, mert erősebb vagyok azoknál, akik annak mutatják magukat, de még a vagány srácoknál is, de azért általában szokta hangsúlyozni, hogy számára "barát" barát vagyok. Kicsit úgy érzem, hogy most más szemmel néz rám, és hogy talán nem az a félénk fiú vagyok a számára, akit ismert, illetve hogy most már jobban megérti a miérteket. Ő vetette fel, hogy ezekről a dolgokról személyesen is kellene beszélgetnünk. A dologhoz hozzátartozik, hogy én régóta többet éreztem iránta barátságnál (hogy ő ezt tudta-e, nem tudom), de sose mondtam neki, amúgy is mindig volt barátja, most is van. Ha találkozunk, az valószínűleg elég érzelmes beszélgetés lesz, és félek, hogy nem fogok tudni uralkodni magamon, és előjön az, hogy többet érzek iránta. Viszont tudom, hogy ez nem lenne fair, mert van valakije, közben viszont a másik "énem" folyton arról ábrándozik, hogy hátha ő is többet kezd érezni irántam, és hogy csókolózni akarok vele. Összezavarodtam lelkileg, nem tudom, mi lenne a jó megoldás, és félek, hogy ha tényleg találkozunk, akkor "elengedem magam". Mit lehetne ilyen helyzetben tenni? Köszönöm a válaszokat, örülnék valamilyen jó ötletnek.