Lehet hogy a sors akar minket összekötni?

Ez egy kicsit furcsa kérdés lesz.Kezdjük ott hogy 15 éves lány vagyok.Az oviba volt egy 'pasi' szerűségem aki az első szerelmem volt és csak jó emlékek kötnek hozzá.Aztán jött a suli, ők másik városba költöztek és nem láttam többé.De úgy 1.5-2 éve mi is elköltöztünk és pont ida ahova ők is.Utána sokszor láttam a buszon szinte minden nap.De aztán keményebbek lettek a napjaim és mindig 4 és 6 között végeztem így nagyjából egy évig nem is láttam őt.Már szinte el is feledkeztem róla mikor egy nap épp fodrászhoz mentem.Egy nem túl messzi kis városba járok fodrászhoz mert már őt szoktam meg.Egyszer csak ahogy ott űlök ő jött be.Megint hozzám se szólt.Az utóbbi pár héten rengetegszer láttam és már a buszon is sokszor megyünk együtt haza.Mindig meg akarom szólítani de baráti társasággal szojott meni ezért se akarom zavarni.A múltkor épp egyedül mentünk haza mindketten direkt mellé álltam az ajtóba.Azt hittem megszólít mert a busz ajtajának a tükröződéséből lárram hogy engem figyel.Most csak nem ismer meg vagy meg se akar szólítani? És tudom hogy ha beszélni akarok vele akkor menyjek oda és beszéljek de egyszerűen félek hogy nem emlékszik meg elküld majd a fenébe.És még az a legfurcsább hogy mikor a közelemben van érzem hogy ott van.Pl.mikor a barátaim, régebbi szerelmem volt velem egy járművön, teremben azt észre se vettem.De mikor a fodrásznál ültem hirtelen elkeztem rajta gondolkodni így egy év után is és mikor nyílt az ajtó valahogy éreztem sőt biztos voltam benne hogy ő az pedig nem sok rá az esély.Ugyanez megy mindenhol.Nem tudom mit érzek iránta mert legszívesebben a nyakába ugranék és megölelném de a másik felem meg olyan idegennek érzi.Mit tegyek? Már nagyon unom ami pár hete itt folyik..

15/l