Úgy érzem, nem teljes az életem egy fiú nélkül? Tovább lent.

17 eves lany vagyok.nem volt meg baratom.

Mindig is visszahuzodo voltam , de ennek ellenere ugy erzem,h meg tudnek nyilni egy fiunak......A problema az,h mindig sikerul kineznem olyan fiut ,aki elerhetetlen ,legalabbis ezt erzem,mert olyan eselytelennek latom a dolgot. Nem kozelitrnek felem a fiuk,olyan sokszor van,h szemeznek velem,de nem jon oda sennki ,h hahoo ,ismerkedhetnenk. Facebookon tobbszor volt,h ismeretlenek irtak ,h szeretnenek megismerni,mrtt csak kep alapjan szimpatikusnak tuntem.... Nem zarkoztam el toluk,nyitott voltam a beszelgetesre ,de a talalkakat visszautasitottam, aztan tisztaztam is a helyzetet,h nem ugyanugy gondoljui a dolgot.

A legfajdalmasabb napi szinten latni az osztalytarsam ( egyebkent gimis vagyok,vegzos) , aki mar szinte a kezdetektol tetszik . Furin hangzik,es az is,de kb 2 mondat,amit valtottam vele ez ido alatt......

De talan lehet,h epp ezert tetszik ,mert olyan titokzatos ? De kozben meg ennek ellenere annyi mindent tudok rola,mert mindig kovetem a korulotte levo torteneseket , es tetszik a lenye,ahogy van ,es persze ,mint pasi ,szamomra az ideal.

Azt hallottam vissza,h azert nincs baratom,mert nekem nem jo akarki ...... Es hogy biztosan sok 'jelentkezo' lenne......

Ezr nagyon nem ertettem,mert en nem ezt latom, nem kozelednek felem a fiuk eloben plane nem...

Na igen,azt tudni kell rolam,h nem vagyok egy bulizos fajta , ha buli ,akkor hazibuli es nem kozossegi hely... Talan lehet,h ez a gond,h nem megyek kozegbe,ahol ismerkedhetnek,de ez nem erzem,h az en vilagom lenne.....

A kerdes lenyegere raterve,ugy erzem,h hianyos az eletem.... De ,mint irtam,vhogy nem jon ossze nekem sehogy sem.....

Ha annyira szeretnem,h vkivel egymasra talaljunk,akkor meginkabb csak kesleltetem ? Majd akkor fog 'betoppanni' mikor nem is szamitok ra ?