Megőrülök, mit tegyek?

először is kérdezd meg tőle, mért nem.

másodszor sajnos tudom, hogy nehezen megy, de előbb-utóbb úgyis muszáj lesz elfelejtened :(

ja igen, és NE lássa rajtad, hogy szenvedsz!! ez nagyn fontos!! puszi^^

Meg ne kérdezd, hogy miért nem.

Az mitől lenne jó?

Nem, az nem. -...-

Többi: majd az idő. majd...

figyi az alapján ahogy irsz látom h még viszonylag fiatal lehetsz szoal nyugi, szinte mindenkivel elöfordul h az egyik (elsö,második) NAGY szerelem betelsesültelen marad. velem is igy volt, hónapokig csak sírtam, bulémiás lettem hasonlók... de hidd el az idő mindent megold! aztán majd úgyis megtalál megint a szerelem!!!

én drukkolok!

Jegyek és pasik/csajok miatt sírni nem érdemes. Mindig lesz másik alkalom.

Annál rosszabb nincs, hogy valakit visszautasítasz de ő még ostromol a kérdéseivel. Neki is vannak érzései, nem köcsögölésből utasított vissza. Vagy nem tudna szeretni, vagy mást szeret.

De honnan tudod, hogy ő mit gondol? :) Ez érdekelne. Lehet kicsit kellemetlennek gondolja ő is ezt az egészet (különben miért kerülne?), na de cikinek? A mai világban már ennyire ciki lenne 1-1 érzelem? Uhh... ez aztán tényleg ciki :D

Ne parázz, nyugi van, forró fürdő, illatos gyertya, sok csoki, vígjátékok, haverok és rengeteg mosoly =))))

Én még sose vallottam be pasinak, hogy mit érzek, ezt valahogy mindig rájuk hagytam, sokan mondták is, hogy a srácok ezt nem szeretik, meg beijednek meg mittudomén. De most először én is úgyérzem eljött az idő, ha nemis ahhoz, hogy bevalljak mindent, de hogy kezdeményezzek, ugyanis az illető kedves megjegyzéseket tesz rám, mindig bámul és mosolyog, de amikor ott vagyok közel (mondjuk sosem egyedül), akkor rám sem mer nézni. Szóval most én leszek hasonló helyzetben, mint te, de félek, hogy én is így végzem, pedig nagyon nagyon tetszik...

Mondjuk az tényleg érdekes, hogy kerül téged, azt én sem értem... de tényleg semmiképp ne mutasd ki, hogy szenvedsz, örülj, hogy megismerted és ha rádnéz mosolyogj rá normálisan és ne kapd el ijedten a szemed, ne álmodozz, hanem állj két lábbal a Földön és, ha ameddig nagyon vonzódsz hozzá, addig örülj, hogy láthatod, de közben próbáld meg elfoglalni magad mással! :)

18/L

Na, ezt nagyon jól tetted, hogy ide írtál, azonnal lett egy rakás barátod.....

Jó tanács, most kell nagyon sokat beszélgetni másokkal, de ne a problémádról, hanem tök más dolgokról.

Meg aztán ez is butaság, hogy senki más nem kell. Nem a fenét nem kell. Jön egy másik pasi aztán annyira bele fogsz zúgni, mint "elektromos hiba a peron hangszóróba". Ciciket megigazítani és nézni egy másik pasi után aki ott rostokol valahol és téged vár. Csak győzzél válogatni.... :)

Honnan veszitek, hogy lány a kérdező? Én ezt nem látom a kérdésben...

Első emberi reakció ilyen helyzetben azonnal megszüntetni a kapcsolatot. Én is ezt tettem, mikor egy jó barátom szerelmet vallott nekem. És 20 év múlva majdnem ugyanezt az ösztönös reakciót produkáltam, amikor egy jó ismerősöm azt találta mondani, hogy én lettem volna az ő kedves kis asszonykája (férjnél vagyok).

Miért? Mert úgy éreztem, akaratomon kívül, észrevétlenül túlmentem valamiféle határon, ami azt eredményezte, hogy a másik feleslegesen érzelmeket kezdett érezni irántam. Mélységesen együttéreztem mindkét illetővel. Nem akartam, hogy tovább táplálja a viselkedésem az érzelmeiket, mert én is voltam viszonzatlanul szerelmes, tudom, milyen rossz az.

Közben lehet, hogy nem is én viselkedtem nem helyénvalóan, csak egyszerűen így hatottam rájuk.

Mai eszemmel tudom, hogy nem megoldás a kapcsolat megszakítása. A másik félnek is jobb, ha egyszerűen megmondom, hogy köztünk erről szó sem lehet, és megyaz élet tovább úgy, mintha mi sem történt volna. A nemrégi esetben így viselkedtem.

Úgyhogy ne gondold, hogy valami hú de ciki megszégyenült helyzetbe kerültél. Sokkal valószínűbb, hogy a másik fél nem tud mit kezdeni a szituval, nem tudja, hogy viselkedjen.