Domináns nőként nem lehet normális kapcsolatom?

Kedves Kérdező, én szubmisszív férfi vagyok. Nem jelentkezni szeretnék Nálad, mert pénzem sincs, alacsony és kövér vagyok, meg lassan ötven éves, tehát esélyem sincs :) Viszont remélem, néhány hasznos gondolatot adok.

1. Információ áramlási hiba lehet köztetek. Sok nő nem mondja ki, hogy mit akar, hanem jelzéseket ad. Sok férfi pedig egyszerűen nem veszi észre a jelzéseket, vagy ha igen, akkor sem érti. Én például úgy gondolom, hogy azért van a beszéd, hogy mondja el, amit akar.

– Megoldási lehetőség: normális szituációban sokat beszélgetni. Szeánsz szerű helyzetben, ahol Te vallató Úrnő vagy, ő pedig vallatott szolga, ez nem fog menni.

Normális szituációban beszélgetve ismerjétek meg egymás vágyait, céljait az élet minél több területén, és ne minősítgessétek se azokat, se egymást.

Hasznos lehet egy olyan beszélgetés is, hogy mindketten beszéljetek arról, hogy „ha két órán keresztül azt tenném veled, amit akarsz, mit kérnél?”.

2. Ha a partnered valamit nagyon szeretne, ne lepődj meg, ha meglepődik, amikor megkapja. (Ha először teljesül a fantáziája, akkor valószínű).

3. Ha valami néha, rövid ideig tetszik neki, nem biztos, hogy mindig tetszik neki. Lehet, hogy kéthetente vágyik egy kiadós megalázásra, testi fenyítésre, de a nonstop csicskáztatást nem viseli el. (Szinte senki sem viseli el).

4. Tévedés azt hinni, hogy a szubmisszív emberek akarat és büszkeség nélküliek, akik, ha találkoznak egy domináns féllel, azonnal csicskává változnak. Általában maguk döntik el, hogy alárendelik-e magukat valakinek, és miben és meddig. Sokszor erősebb akaratúak, és büszkébbek, mint a legtöbb domináns, hiszen sok domináns már zokogva törne össze attól, amitől ők éppen csak fölszisszennek.

– Párkapcsolatban célszerű az idő túlnyomó részét egyenlő félként, mellérendelődve tölteni, közösen dönteni, egymást tisztelni, mindent megbeszélni. És amikor mindketten arra vágytok, csak akkor legyél a rabszolgád Úrnője.

Részben egyet értek. Sokat kell beszélgetni. Meg kell nagyon ismerni egymást.

Megfelelő egymás megismerése után egy Úrnőnek az a kihívás, hogy minél szebben játsszon a hangszerén, minnél többet. :)

Természetesen mindig mindennek megvan a maga módja és helye. Az agresszív viselkedésnek és a finom célzásnak és a hízelgésnek is. Van, hogy elég egy a fülébe suttogott szó. Tudni kell motiválni, és büntetni. :)

Én a hobbi sub -okat nehezen viselem, azonban az élet minden területén nem feltétlen kell állandóan uralkodni a sub felett.

Nem kell mindig kezdeményezni. :)

De tudni kell mikor és hogyan motiválj irányíts.

Egyébként sehol nincs egyenrangú kapcsolat. Csak nézd meg magad körül a viszonyokat. Mindenhol van egy domináns (irányító) és egy sub (alárendelt)

Pl.: felnőtt - gyerek, főnök - beosztott, vásárló - eladó (ezt a viszonyt sok eladó elfelejti :) , nagy országok - kis országok,

Valójában így-vagy úgy minden kapcsolat alá-fölé rendeltségi viszonyból áll. Egyenrangú kapcsolat nincs, vagy csak ideglenes

Még egy kicsit írok, kiegészítendő magamat :)

A kapcsolatok tartósságára kedvező, ha az mindkét fél számára előnyös, továbbá ha közel annyit kapunk vissza, amennyit adunk.

Nem kell centizni és grammozni, tehát az nem szükséges, hogy számon tartsuk, ki hányszor főzött kávét, és most a másik jön, mert eggyel többször főztem én. Ez szerintem elég komikus is volna. Ám ha tízszer többet adok, mint kapok, az egészségtelen (volt már velem így).

A lényeg az, hogy 50-50 valamint 30-70 százalék közt maradjon lehetőleg az arány, hogy kölcsönösen előnyös legyen a kapcsolat. Persze, hogy mi számít előnynek, nyereségnek a másik számára, azt ki kell kutatni. Ezért jó, ha beszélgettek. Egy ilyen speciális kapcsolatban nyereség lehet a partnerednek olyan, ami a legtöbb ember számára nem az, például egy elfenekelés is.

A kapcsolatok túlnyomó többsége valóban alá-fölé rendelt. Előnye egy hierarchikus szervezetnek az, hogy gyors választ ad az általa már ismert problémákra, hiszen a válasz már sokszor előre kidolgozott, valamint mindenki tudja, hogy kinek mi az illetékessége, feladata.

Ha még ismeretlen probléma merül föl, akkor viszont baj lehet, mert hiába van jó ötlete valakinek, aki illetéktelen, az nem jut el az illetékesig. Lehet, hogy egy alárendelt ismeri a probléma kezelését, de nem is tud arról, hogy a problémába beleütközött a szervezet, ezért ő csak végzi a feladatát (mondjuk mosogat).

A mellérendeléses szervezetek lassabban adnak válaszokat, esetleg többen dolgoznak (fölöslegesen) hasonló problémák megoldásán. Nem olyan jól szervezett rendszer, mint a másik, ám még ismeretlen problémára jobb eredménnyel válaszol általában, mert több koponya keresi a megoldást.

Egy kapcsolatban akár kombinálható is a kétfajta modell, például úgy, hogy kis jelentőségű dolgokban Te döntesz, nagy jelentőségűekben és új, meglepő problémákban pedig közösen.

Ez gyakorlatilag úgyis azt jelenti, hogy mindig Te döntesz majd, mert az esetek túlnyomó többsége kis jelentőségű :)