Miért nem megy a rendszerezettebb élet nekem?

Rólam azt kell tudni, hogy sosem az eszemre hallgatok, pedig az eszemnek mindig igaza van.. Túlságosan függök az érzelmeimtől, a fiúktól, a szerelemtől. Jelenleg azon vagyok, hogy felkeltsem egy fiú figyelmét (félsikerem már van), de közben tetszik másik kettő is. Nagyon gondolkodós típus vagyok, szeretek gondolkodni az életen, az eddigi éveimen, és azon, hogy mit hoz ez az új év, mert nekem a gimi minden tanévének egy külön sztorija van..

Mindezek mellett háttérbe szorul az, ami miatt eredetileg ide jöttem, a tanulás, érettségi, nyelvvizsgák. Folyton ezt nyomatják, és már igyekeztem megemberelni magam, hogy na most tanulok, de végül mindig álmodozás lett belőle a könyvem fölött. Egyszerűen nem megy. Otthonhagyom a könyveimet, nem tanulok a témazárókra (a fontos tantárgyakból igen), mindig puskázás lesz mindennek a vége, de egyszerűen nem megy. Túl sok az érzelem, a gondolatok, nem tudok rendszerezetten élni, össze-vissza áll minden, totál káosz..

Más is van/volt már így vele? Mit gondoltok erről? Miért van ez? Régebben sokkal lelkesebb voltam, de mára már mindent lesz*rok, nekem csak ő kell, meg ő is, stb.

ui: Légyszives ne szóljatok be, így is elég hülyén érzem magam. Köszönöm!!!

Remélem érthető, mi a kérdés. Szeretnék megváltoni, de hogy? És nektek volt-e ilyen? Mit gondoltok erről? Miért van ez? Ezek lennének a kérdések. Meg bármi, ami eszetekbe jut. Köszönöm.