Nektek van képzeletbeli szerelmetek?

Boci, nincs igazad. Attól, hogy én alkotom meg, nem én magam vagyok. Tegyük fel regényt írok és belerakok egy sorozatgyilkost, amit a képzeletemből szedtem. Akkor én is gyilkos vagyok és már sittelhetnek is le?

A kérdésre válaszolva: Külsőre nem képzelek el senkit(látok valakit az utcán, megfog, így a test megvan) inkább a belső tulajdonságokat és szituációkat szoktam képzelegni. :D

Szerintem sincs Bocinak teljesen igaza, de van benne valami, amit mond. Még ha nem is az ember maga a karakter, ő teremti meg, és tökéletesnek képzeli. A képzeld karakter nem lesz soha beteg, hisztis, nem menstruál, nem felejt el soha dolgokat rólad, nem veszekedtek, mindig van kedve szexelni, nem akart mást csinálni, mint te, mindig kedves.

A valós emberek meg nem ilyenek. Egy irodalmi műben benne volt(most meg nem mondom melyikben, csak tavalyról emlékszem rá), hogy a boldogságot, szerelmet megélni kell. Lehet, hogy a fantáziánkban tökéletes életet képzelünk el egy tökéletes férfi vagy nő oldalán, de inkább valós szerelemre kell törekednünk, még ha az időnként csontig hatoló fájdalmat is okoz. Nem úgy, mint az ideál...aki egy senki igazából, és nem jelent izgalmat.

18/L