Hogyan "éltétek túl" a szakitást? Mivel kössem le magam és mikor várhatok enyhülést? Legszivesebben csak aludnék és felébrednék mikor már vége az egésznek.

"7 évet kidobhatok a kukába"

Miért is?

Nem akarok gonosz lenni, de itt a példa arra, hogy tiniszerelemből nem szabad hosszútávra tervezni. Jöhet a 0%:D

Most ez lehet, hogy csak nálam válik be, de azért leírom.

Haragudj rá. Találj valamit, amiért haragudhatsz rá. De ne hívd fel, hogy te szemét... Hanem csak magadba. Próbálj meg csak erre koncentrálni.

Nálam beválik, hogy megsértődöm a másikra, haragszom rá, vívódom, felrobbanok, majd elmúlik és leszarom már.

Nem a kukába dobod ki.

Tanulsz belőle, élményeket, tapasztalatokat szereztél, amiket hasznosíthatsz. Ebből a mondatból nem úgy tűnik, hogy ez így volt, hanem csak voltatok és kész,

És miért lett vége?

Jól van, gratulálok az első meg a 3. nagyokosnak, látszik, hogy fingotok sincs erről, milyen érzelmi káoszt él át ilyenkor az ember. Igenis felmerül az emberben, hogy most dobhatok ki 2-3-7 akár 25 évet a kukába. Ezen mindenki átmegy. Ti valószínűleg még nem éltétek át ezt, de örülhettek is neki, mert boldogok a lelki szegények...

Kedves Kérdező!

Erre nincs univerzális recept, hogyan "kell" túlélni. Ezen tényleg csak az idő lefolyása segít. Majd mondanak ilyeneket, hogy bulizz, ismerkedj, pasizz...stb. Hülyeség. Ilyenkor a fájdalmat meg kell élni. Nekem kb másfél évembe került teljesen túllépni egy olyan kapcsolaton, ahol szerettem még az illetőt és rajta kívül elképzelni se tudtam volna mást. Ezt a folyamatot, amíg túlléptem rajta, ne úgy képzeld el, hogy egyik nap arra ébredtem, hogy a bőgés, nem evés, sóvárgás, álmatlanság, "megőrülés" állapotából hirtelen baromi jó kedvem lett és leszartam az exemet. Ez nálam úgy történt, hogy időről-időre hullámzott az egész. 2-3 hónappal a szakítás után már voltak jobb napjaim, aztán heteim, aztán hirtelen megint magamba roskadtam. Kb fél év elteltével kezdtem alapvetően jobban lenni, de még utána is voltak ilyen hullámzások, sokáig. Igazából akkor léptem túl rajta 100%-ig, amikor találkoztam majdnem 2 évvel később a szakítás után egy férfival, aki ismét nagyon megfogott. Na akkor gondolkodtam el először komolyan azon, mi a francot ettem ezen a nyomorulton, mikor itt van egy sokkal szebb, jobb, férfiasabb pasi? :) majd te is így leszel vele, hagyj időt magadnak, hogy elrendeződjön benned. Nem kell sürgetni. És lesz még olyan, aki miatt újra kivirul a szíved. Én se hittem ebben, de így lett.

27 L

sok-sok elfoglaltsáággal és mégtöbb idővel

3 évembe telt egy, a tiétektől rövidebb kapcsolatot túlélni

de nyujgtasson, hogy ez az idő személyenként változó

A 6-os válaszolónak.

Mi vagyunk az 1-es és a 3-as és ezt üzenjük neked:

"lelki szegény" az,aki 7évig együtt van egy emberrel akit állítólag szeret és aztán a 7 évet "kukába dobja" az "exet leszarja" mert "nyomorult". És miért is? Mert az ex őt elutasította.

Tudod az embert nem csak akkor tiszteljük amikor együtt vagyunk vele. Egy embert azért is értékelni kell mert 7 szép évet kaptam tőle (csak volt valami jó is abban a kapcsolatban ha már ennyire kapaszkodtok belé), az életem része volt.

Jó lenne beérni. Nem minden kapcsolat vég célja a házasság és nem minden kapcsolat tart halálig.

"Jól van, gratulálok az első meg a 3. nagyokosnak, látszik, hogy fingotok sincs erről, milyen érzelmi káoszt él át ilyenkor az ember. Igenis felmerül az emberben, hogy most dobhatok ki 2-3-7 akár 25 évet a kukába."

Itt az egyetlen nagyokos te vagy. Honnan a francból tudod, hogy mi miken mentünk keresztül?

Ennyi erővel minden évet kidobtunk a kukába, amit eddig leéltünk. Tényleg ennyire szar volt az a 7 év? Miért nem arra gondol, hogy volt 7 boldog éve?