Ettől rettegnek a nők?!

"Minden ujjadra 10 pasid lehet,mondod!-Na ki az aki így beszél?Talán olyan,aki tele van mély érzésekkel,empátiával,együttérzéssel vagy csak aki mindezt megjátsza legfeljebb."

Soha nem tagadtam, hogy nincs minden egyes ember felé olyan hűdenagy empátiám.

Nem az én érdemem ez a 10 pasis dolog, hanem azoknak a szégyene, akik rohannak a nők után, és már megvesznének minimum egy dugásért. Akik képesek zaklatni az embert még 3 elég világos NEM után is. Ugyanis a 10-ből mondjuk 5-öt ezek tesznek ki.

Azt pedig én nem fogom bizonygatni neked, hogy én "főnyeremény" lennék, főleg, hogy nem is tartom magam annak. Elég, ha egyetlen egy férfi szeret engem. :)

Már találtam megfelelőt, megmondtam.

És nem, nem arról szólt sosem a párkeresés, hogy x jelentkező között rangsorolom, hogy bizonyos szempontok szerint melyik mennyire felel meg az én elvárásaimnak.

Csakis az érzésekről szól.

Éreztem már olyan szerelmet fiú iránt, ami rávilágított, hogy ilyen érzéseknél nem adom alább, mert úgy nincs értelme. Ha valaki nem tudott olyan érzéseket kelteni, akkor nem jöttem össze vele.

Talán több boldog kapcsolat lenne, ha ez motiválná az embereket, nem pedig a felszínes szempontok, meg az okoskodás. Te is csak rontasz a dolgokon ezzel a szánalmas kérdéssel, pont úgy, ahogy mindenki, aki majdhogynem mesterségnek vagy húspiacnak fogja fel a társkeresést.

Először is. Már maga a kérdésed és a kifejtésed is egy hatalmas általánosítás ugyanis alapból úgy fogalmaztál, hogy "a nők", ahelyett, hogy mondjuk azt írtad volna, hogy például a "nők egy része" vagy "sok nő". Most tényleg nem beléd kötni akartam, de végigolvastam a válaszokat és a te kommentjeidet és ha jól emlékszem még te írtad azt az egyik válaszolónak, hogy a "a férfikat tömegnek tekinted és nem egyéneknek". Eszerint a te álláspontod az, hogy az embereket - legyen az férfi vagy nő - egyéneknek kéne tekinteni, a kérdésedben mégsem ez a fajta álláspontod mutatkozott meg.

Másodszor pedig én is írnék véleményt külön pár dologra.

"Nem kell csak azért valaki mellett lenni,hogy ne légy egyedül,de férfiként azt mondom,hogy ti nők elkövettek egy NAGY hibát.Mégpedig azt,hogy türelmetlenek vagytok és nem adtok senkinek sem esélyt,hogy"kibontakozzon",hogy megmutassa magát.Nem sikerül az mindig elsőre.Had adjak egy tanácsot.Minden jelöltel(akit választasz),Adj esélyt legalább 3 találkozónak.Ez nem muszáj,hogy randi legyen.Itt már több támpontod lesz az illetővel kapcsolatban."

Én személy szerint szinte mindig megadtam az esélyt. Igen volt akinek nem, de annak jó oka volt ugyanis az illetőt már régebb óta ismertem és tudtam, hogy milyen viszonyban vagyunk és, hogy akarok e tőle többet vagy sem.

"Ez igaz,de én akkor is tudok majd fiatal nőket felcsipni,mig a nők elvesztik azt a képességüket idösebb korukra,mert nem lesz bennük termékenységi potenciál."

Először is nem mindenki akar gyereket például. Másodszor pedig a férfiak többségének fiatalabb barátnője/felesége van, míg ez fordítva nem jellemző (mármint, hogy a nőnek legyen fiatalabb pasija). Tehát a mondatod eleje kissé értelmetlen mert a nők többsége leginkább a náluk idősebb férfiakat keresik. Személyes véleményem pedig az, hogy sem most, sem idősebb koromban nem érezném magam jól egy nálam fiatalabbal.

"Erről beszéltem az elején.Hogy a fiatal évek nálatok azzal mulnak el,hoyg a sok jelentkezőből ki tudjátok választani a megfelelőt,és épp attól féltek,ha ez nem sikerül egy bizonyos korig,mondjuk max. 30 éves korig.Ha ez nem sikerül akkor vana z a vészmegoldás,hogy a 10 pasiból valásztasz-mármint ha addig a még mindig lehet."

Honnan veszed, hogy olyan sok a jelentkező? Ezt mire alapozod? Csak mert felvilágosítanálak, hogy vannak akiknél mondjuk évente 1 vagy 2 férfi kezdeményez "csak". Igen, biztos van akinél minden nap próbálkoznak, de ez nem mindenkire igaz. Nálam kifejezetten kevesen kezdeményeznek, de ez van, attól még nem várom, hogy a sült galamb a számba repüljön. Én is kezdeményeztem már, nem is egyszer, de egyikből sem lett semmi. De persze most lehet mondani, hogy mert csúnya vagyok stb...

A vészmegoldásos rész pedig: hmm.. szerintem egy normális nő addig keresi a számára megfelelőt amíg rá nem talál és nem megy bele "szánalom kapcsolatba", de ez csak az én egyéni véleményem.

És végül, hogy az eredeti kérdésre válaszoljak. Nem, nem ettől rettegnek a nők, legalábbis NEM MINDENKI!! Mivel nem akarok általánosítani, megint csak a személyes véleményemet írom le. Én nem attól "rettegek amit te fent leírtál. Én csupán attól, hogy nem talál rám a szerelem. Ez pedig egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy úgymond "nem kelek el" mert nekem nem csak az a fontos, hogy legyen valakim , hanem az (ami egyébként a legfontosabb), hogy szeressenek és viszont szerethessek valakit. Mellesleg egyáltalán nem vagyok válogatós, sőt az igényeim sem hűű de nagyok. Ezen többet nincs mit magyarázni.

Ja és még csak annyit, hogy a "ki mikor van előnyben" dolog nem attól függ, hogy az illető melyik nembe tartozik, hanem az EGYÉNTŐL, hogy hogyan éli az életét és milyen ember.

"Erről beszéltem én is csak te (ti)szerelemnek nevezitek,hogy ne kelljen szembenézni a hibáitokkal és hogy ezzel magyarázzátok azt amikor oly sokszor a nagy igények miatt melléfogtok."

Elég szomorú, hogy úgy véled a nőknek a szerelem EGYENLŐ azzal, hogy akarnak valakit maguk mellé. Mert szerintem a kettő között van különbség. Míg az előbbinél egy lelki társra vágyik a legtöbb nő, addig az utóbbinál csupán nők egy része a férfira "termékként" tekint , aki szórakoztatja.

És igen vannak igényeim (pl.: legyen tiszta, ápolt, ne beszéljen csúnyán stb..), de TÉNYLEG nincsenek hatalmas igényeim. Megjegyzem, hogy az emberek 99%-ának biztosan vannak bizonyos igényei.

Továbbá azzal is tisztában vagyok, hogy vannak hibáim is, de azért nem fogom rosszul érezni magam mert például nem jövök össze az ötödik férfival aki bepróbálkozik és aki iránt nem érzek semmit.

"Sajnos a mai média sulykolja belétek ezt a sok xart,amitől valami irreális igényeitek vannak."

Lehet, hogy valakibe igen, de biztosan nem belém. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, de nem a média határozza meg az életemet, az öltözködésemet stb... Megvan a magamhoz való eszem és képzeld, tudok gondolkodni és van önálló véleményem.