Lányok és nők! Ti mit szólnátok, ha olyan fiú udvarolna nektek, akinek csak 10 osztályos végzettsége van?

Én őszinte leszek: engem zavarna. Lehet, hogy aranyos vagy, megvan egy általános műveltséged, nem a szüleiddel élsz, van munkád...de én még baráti körben sem keresem az unintelligens emberek társaságát.

Bár, ez megint olyan kérdéskör, hogy attól még, hogy valakinek diplomája van, nem jelent semmit, lehet ősbunkó is :(

Én azt nézném ebben az esetben, hogy mennyire tudok kommunikálni Veled, mennyire van tág látóköröd, és kifejlett világnézeted...véleményed...stb.

Ha őt nem zavarná, hogy nekem meg két diplomám van, akkor engem nem érdekelne. (Persze emellett nálam nagyon fontos elvárás, hogy intellektuálisan le tudjon kötni, de ez a diplomásoknak sem mindig megy, hiszen nem végzettség, hanem tájékozottságfüggő. De ettől az oldaltól most tekintsünk el.)

De a tapasztalat azt mutatja, hogy a férfiakat zavarja, ha alacsonyabb a végzettségük vagy akár a fizetésük, és ez komoly kisebbségi érzést vált ki, súlyos konfliktusokat okozva.

Nem zavar, ha egy hullámhosszon vagyunk, stb. Fentebb már leírták.

Viszont annak nem örülnék, ha csak sok idő elteltével vallanád be, hogy 10 osztályod van. Vagy netán szóba kerülne az érettségi, különféle sulis dolgok és füllentenél valamit.

Ha valaki megszeret, akkor így is fog szeretni. Ha meg így nem kellesz, akkor jobban is jársz, mert nem ő álmaid nője.

Mivel a diplomás nők kb 90%-a buta, ezért mindegy.

Intellektuálisan lekötni. Pff. Komolyan mondom, minél magasabb a végzettsége egy nőnek, annál primitívebb.

Hát sajnálom, de engem is zavarna, bizonyos szinten. Már ha emiatt problémáznál, és folyamatosan látnám az esetleges negatív eredményeit.

Egy példa, saját életből: jártam egy pasival, aki 3 éves középiskolát végzett (én egyetemre járok), és fizikai munkával látja el magát. Nem problémáztam ezen, az elején, hiszen rendesnek, okosnak, műveltnek tűnt. Az zavart, hogy a helyesírásra nem figyelt oda, de mint látom, nálad nyilván nem probléma ez. DE idővel jött a folyamatos panaszkodás a főnökéről, hogy milyen kevés pénze van, hogy én milyen sokba kerülök neki (ennek ellenére sosem engedte, hogy én hívjam meg valamire, és azért is külön veszekednem kellett, hogy legalább magamnak fizessek valamit), hogy mennyi baja van a számlákkal, és hasonlók. Egyszerűen zavaró volt, hiszen én átlag-középosztálybeli egyetemistaként nem éppen erre vágyom a barátomtól, hogy ilyesmiről panaszkodjon. Persze, elmondhatja, ha gondja van, de ne állandó jelleggel tuszkolja az orrom alá, hogy ő bizony csóró. (nem emiatt lett később vége, a sza.rházi szeretőt tartott egy hónapig)

Na, de amit a tapasztalatomból ki lehet szűrni: engem igazából kicsit zavarna, de nyilván együtt tudnék vele élni, sőt, teljesen meg is tudnék erről feledkezni- amennyiben te nem nyafogsz miatta folyton, és te magad elfogadod a helyzeted, akkor nyilván én sem problémáznék emiatt. Persze támogatnálak, ha a továbbtanuláson gondolkodnál, de nem erőltetnék semmit. Amennyiben intellektuálisan körülbelül egy szinten vagyunk.

Remélem nem lett túl zavaros, és majdnem használható választ kaptál tőlem :D