Ez normális vagy nem érdeklem?

Van egy fiú barátom, aki iránt többet érzek, mint kellene. Szeretném vele megpróbálni, de nem tudom eldönteni, van-e komolyabban esélyem vagy nincs. Amikor kettesben vagyunk, úgy tűnik, van. Nagyon kedves, figyelmes, tisztelettudó, komoly, normális, lehet vele beszélgetni, nagyon udvarias velem. Viszont mikor ott vannak a többiek (elég már 2-3 ember is rajtunk kívül, de ha több van, még inkább), és isznak vagy valami, előjön belőle kicsit a hülye gyerek. Nem elviselhetetlen módon, tehát nem bunkó, nem szólogat be meg semmi ilyenek, egyáltalán. Fellazul, inkább a fiúkkal ökörködik, rám kevésbé figyel, csak néha rám néz, vigyorog, vagy mond valamit, de ennyi. Tegnap este is ilyen volt. Mondjuk mellém ült le, közelre és féloldalasan, az egyik lábam az ő terpeszbe tett lábai közt volt a földön. Bár ha nem iszik, akkor normálisabb, nem olyan, mintha ketten lennénk, de nem vészes. Ha iszik, akkor tényleg ilyen, ahogy leírtam. Ez a fiúknál normális, vagy nincs esélyem? Nem tudom, valaki azt mondja, az ittas ember mindig őszinte, más pedig azt, hogy ez személyfüggő, valaki ilyenkor őszintébb, valaki ilyenkor hülyébb, olyanokat csinál, amiket józanon nem csinálna, úgy viselkedik, ahogy józanon nem viselkedne, stb. Tanácstalan vagyok.