Ti is magányosak vagytok lányok? :- (

Igen, sok magányos lány van. Viszont ahelyett, hogy mindenki itt kezdi el magát sajnáltatni és magába fordul, tehetnének az ügy érdekében valamit!

Ez kb. olyan, mint amikor beülnek egy étterembe, rohadt idegesek, amiért nem kapnak kaját, pedig nem is rendeltek semmit. -.-"

Igen, én is picikét magányos vagyok, de belátom, hogy sok dolog van az életemben, amiért hálát adhatok! Vannak barátaim, a családom szeret, a szüleim szeretik egymást és a tanulmányaim is remekek. Szerencsés vagyok, mert ha körbenézek a világban, alig kapják meg azt a sok mindent az emberek, amit én megkaptam! Sok olyan velem egy korú van, akinek a szülei elváltak, vagy isznak, vagy drogoznak, vagy tesznek a gyerekeikre. Én ilyen szempontból is szerencsés vagyok és sorolhatnám még a végtelenségig!

Az, hogy nincs jelen pillanatban barátom (ami ennyi idősen nem akkora probléma, sőt...), az csak egy dolog a sok közül, majd biztos lesz, csak türelmesen várok és nyitva tartom a szemem.

Ezzel most senkit nem akartam megbántani, de szerintem észrevehetné mindenki, hogy mennyire szerencsés!

Lehet (sőt biztos), hogy minden ember életében vannak kisebb-nagyobb problémák, ebből csak egy a magányosság, de ennek ellenére sok olyan dolog van, amiért igazán hálásak lehetünk. Úgyhogy azt tanácsolom, hogy ahelyett, hogy mindenki magába fordulna és azon rágódna, hogy milyen magányos, inkább csípjétek ki magatokat, menjetek el bulizni, vagy sétálni, vagy valami és élvezzétek az életet!

Persze ez csak az én véleményem és amúgy is kislány vagyok még, lehet, hogy még csak naiv vagyok és álmodozok, de én teljes mértékben így látom a dolgokat... Elnézést, hogy egy regényt írtam, de ez a válasz most kikívánkozott.

14/L