Mire gondoltok mikor magányosak vagytok, mi ad erőt?

Én voltam már igy, hogy teljesen egyedül voltam és már úgy elkeseredtem, hogy már nem is érdekelt mi lesz holnap. Aztán egyszer összeismerkedtem valakivel.Azóta ha egyedül vagyok soha sem keseredem el, mert lehet hogy épp holnap ismerkedek meg valakivel. És nem szomorkodom.

Ha kialakul az ember személyisége és öntudatra ébred meg tudja határozni magát - mint embert - mindenkitől függetlenül. Ebbe az lelki és szellemi állapotba csak egyedül juthatunk el. Innetől fogva rájössz, hogy a magány, mint olyan nem létezik, mert akkor is ha van társunk az nem velünk van, hanem mellettünk. Aki mást mond az még nem élte át...

Én olyankor sosem voltam elkeseredve, mert élveztem, hogy egyedül vagyok, olyankor teljesen más dolgok kötik le a figyelmemet, és nincs időm ezen gondolkodni.Az egy tök más állapot.Így viszont, hogy messze van a barátom (270km)az ad erőt, hogy van nekem, van msn, telefon, sms..és úgy is nemsokára találkozunk, max két hetet kell kibírni.Most meg hétvégén jön :)

probálok másra gondolni és nem azzal foglalkozni h nincsen melletem senki:S..aki magányos annak nagyon rossz..nehezen de el kell hogy foglald magad:S