A nőknek miért nem ízlik az, amit főztek?

A régi időkben a nők jól bevált, többszörösen bizonyított receptekhez fordultak, amikor "A legjobb pasi" nevű ételkülönlegességet kívánták elkészíteni maguknak. Elővették a fűszerespolcról az "értelem", "műveltség", "kedvesség", "udvarlás", "tisztelet" és a többi hasonló feliratú hozzávalót és egy nagyon kellemes ízű, mindenki által elismert ételt főztek belőle.

A mostani, ultramodern nők már másfajta étkekre vágynak. Az ő hozzávalóik a "feltűnő külsőségek", "az értelmetlen, blőd beszéd és tettek", "a kulturálatlan viselkedés" és a "totális nagyképűség" nevű dobozokban találhatóak. A belőlük készült étkek pedig felemásak. Kezdetben borzongatóan tüzesek, hogy még a hajuk is égnek áll tőle az élvezettől, később azonban előjönnek a mellékhatásaik. Ezek közé tartoznak pl. a gyomorgörcsök, a fejfájás, a rossz közérzet és az időnkénti erős sírásrohamok is. Mindezek az új ételek mellékhatásai. Miután kiheverték őket, rájönnek a valódi okokra, azonban sem a recepten, a hozzávalókon, sem önmagukon, azaz a szakácsnőkön sem hajlandóak változtatni és a következő étel elfogyasztása szintén ugyanezekkel a tünetekkel jár.

Miért nem hajlandóak változtatni az előbbi összetevőkön, ha valóban kellemes ízű és hosszú távon is kellemes ételt szeretnének főzni maguknak?