Miért gondolkodnak manapság így az emberek? Miért egyszerűbb ezt a gondolatmenetet folytatni?

Azt a tényt sajnos elfelejted,hogy egy szerelmes ember elvakult,és csak a saját feje után megy,persze a saját rovására.Egyáltalán nem gondolkodik reálisan,és olyan dolgokat erőltet,amiket nem kéne.Holott amit erőltetni kell,az már eleve halálra van ítélve.Szóval ezen el kéne gondolkodnod,és nem olyan szekér után futnod,ami nem vesz fel.Az önsajnálat helyett tovább lehet lépni,nem a múltban ragadni,elvégre a továbblépés az út a saját boldogságodhoz.Te sem gondolod komolyan,hogy majd azzal jutsz előrébb,hogy egyoldalú érzéseket erőltetsz rá a másikra,aki amúgy magasról tesz a fejedre...

Amiről a régiek beszéltek,az egyébként teljesen más,az arról szól,hogy oldjuk meg a problémáinkat,nem arról,hogy felesleges köröket fussunk bárki után.

Kérdező: fogalmad sincs, mennyire egyetértek.

ma 13:50: itt nem is az ilyen dolgokról van szó, hanem pl jön egy csaj: a pasimmal elhidegültünk egymástól, megfakultak az érzelmeim, erre reflexből jön a válasz: ennek vége, szakíts! Idióták!

"amit erőltetni kell,az már eleve halálra van ítélve."

Te sem értetted a problémát! SZÓ SINCS róla, hogy erőltetni kell! Arról van szó, hogy az emberek egy párkapcsolatban hátradőlnek és várják a sült galambot. Ha egy amúgy jó kapcsolatban elromlanak a dolgok, azt igenis meg lehet javítani, ezt tapasztalatból mondom. Ehelyett a többség elkönyveli, hogy ha nem működik valami, akkor nem ő az igazi és csá. Az erőltetés más dolog: ott olyan dolgot erőszakol magára az ember, ami NEM VÁLTOZIK!

Egy valaha jól működő kapcsolatot igenis megéri megjavítani, és nyilván ki kell lépni belőle, ha nem javul. Az erőltetett dolgok akkor jönnek szóba, amikor nincs változás, mégsem képes elszakadni az illető.

Itt arról van szó, amikor próbálkozás nélkül szétválnak az emberek széttárt karral, mintha sorsszerű lett volna a történés.

"Nézd,kívülállóként az ember jobban átlátja a helyzetedet,mint Te,aki benne vagy az adott szituációban."

Ez nem igaz, mert nem vagy ott a történések döntő többségénél. Nem látod a szerelmi életüket, nem látod a veszekedéseiket. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs igazad, mert a külső szemlélőt nem befolyásolják az érzelmei, ő nem fog emocionális hurkokba ragadni és nem fogja magát áltatni. Cserébe viszont sokkal felszínesebben lát bele a kapcsolatba, mint a résztvevő felek.

"Míg a másik már rég továbblépett,Te még mindig lobbyzol a kapcsolat érdekében."

Igen, ez az eset tipikus önáltatás, de itt nem is ezekről az esetekről van szó. Olvasgass a gyakorin, és megérted majd, miről van szó. Papírformaszerű menet, hogy ha - csak a példa kedvéért - jön egy csaj, hogy meghűltek az érzelmei, nem biztos benne, hogy szerelmes még, vagy éppen sok a veszekedés, vagy akármi más dolog elrontja a jól működő kapcsolatot, akkor mindenki reflexből dobálja a "már nem szeret/nem szereted, hagyd el", vagy a "ha ilyen bunkó veled, akkor nem érdemel meg téged", és egyéb hasonló f*szságokkal. Ezek viszont problémák, konfliktusok, amiket többnyire meg lehet oldani, ha mindkét fél akarja, csak meg sem próbálják. Ha mondjuk az egyik fél nem akarja megoldani, akkor persze már önáltatás erőltetni tovább.

A saját bőrömön is éreztem ezt, amikor a párkapcsolatom válságba került. Bár senki nem akarta ezt kimondani nekünk, de érződött, hogy mindenkinek az a véleménye, hogy ennek vége van. Valójában csak elromlott egy jó minőségű, megbízható gép, amit érdemes megjavítani. Nehéz volt, sokszor reménytelennek tűnt, de sikerült. Pedig itt majdnem minden felmerült, amin a párkapcsolatok meg szoktak fenekleni: rengeteg veszekedés, kibékíthetetlen ellentétek, megváltozott élethelyzetek és jellemek, kényszerű távkapcsolat, meghűlt érzelmek, harmadik fél, szóval minden.

Valójában az egész arról szólt, hogy az évek óta a felszín alatt lappangó problémáinkat hirtelen a felszínre lökte az életünk belépő néhány kellemetlen változás. Évekig nőtt egy pattanás a kapcsolatunkon, ami akkor egyszer csak kidurrant, és beterített mindent a genny. Itt az emberek többsége azt mondja, hogy itt már minden tiszta trutyi, menjünk innen. Mi ezzel szemben nekiálltunk takarítani, mert tiszteltük egymást annyira, hogy ha el is kell válnunk, legalább ne hagyjuk egymást gennyesen. Baromi nehéz volt, de megérte, mert most sokkal jobb a kapcsolatunk, tekintve, hogy megtanultuk a leckét.

Hogy mennyire láttak bele az objektív szemlélők a dolgokba? Semennyire, mert eleve tapasztalatlanok voltak ahhoz, hogy egyáltalán felfogják, hogy nyolc év alatt milyen kötődés alakul ki két ember között. Eleve nem láttak bele az életünkbe, csak a kiakadásunkat hallották, de azt már nem értették, mennyire arra figyel mindkettőnk, hogy a másik ne sérüljön. Szerintem sokan még most is azt gondolják, hogy a mi kapcsolatunk egy rakás szar, csak éppen beletörődtünk ebbe, mert gyávák voltunk váltani. Valójában meg sosem fogják megérteni, hogy közöttünk a kapocs még a legnagyobb balhé közben is sokkal erősebb volt, mint a látszólag jól működő kapcsolatok többségénél. Mi ott alaposan megtanultuk, hogy az objektív szemlélők mennyire károsak, és hogy mennyire negatívan tudnak befolyásolni, ha elbizonytalanodsz. A párom kategorikusan kijelentette, hogy soha többet nem fog tanácsot kérni a barátnőitől, mert egyszerűen túl gyerekesek (akarom mondani érett nők) ahhoz, hogy képesek legyenek hasznosan hozzáállni a problémához.