Nem éri meg szívből szeretni? Mit gondoltok? (hosszan lent)

19 éves lány vagyok, és egyre jobban úgy érzem, hogy nem éri meg szívemet-lelkemet kitenni egy kapcsolatban... Mostani barátommal 7hónapja vagyunk együtt, nagyon szeretem, de egyes cselekedeteivel ő maga gátol meg, hogy oda tudjak lenni érte és bízni tudjak benne. Pl kapcsolatunk eleje óta az egyik legjobb barátja pikkel rám (nem adtam rá semmi okot!!) nem köszön, hátam mögött pletykál, áskálódik. Barátomnak 3 hónap után jeleztem hogy nekem rosszul esik, hogy nem áll ki mellettem és nyugodtan nézi amit a haverja csinál... Megígérte hogy elsimítja. Mai napig nem történt semmi, és még neki áll feljebb, hogy engem ez miért bánt. Szó szerint ígérget hétről hétre, hogy 'majd most beszélek vele, hogy ne g*cizzen tovább', de egyszerűen nem tesz semmit...

Ez most csak 1 pl volt, tudom hogy nem azon a bizonyos haverján múlik a kapcsolatunk. De a tudat, hogy nem áll ki mellettem, az borzasztóan sokat ront az egész kapcsolatunkon. Nem őt akarom anonym módon befeketíteni vagy ilyesmi, egyszerűen szeretném tudni, hogy mások hogy gondolják ezt?

Én úgy érzem hiába szeretek tiszta szívből, az emberek nem viszonozzák, mintha nem is tudnák hogy kell. És borzasztó nagy szégyen, de eljutottam arra a pontra, hogy inkább lennék egy liba, akit csak megd*gnak és aki a pénzéért van a pasikkal... Mert hiábavalónak érzem, hogy szeretem a párom, hogy hűséges vagy, kitartok mellette, támogatom...mert ő nem 'gondoskodik' a lelkemről. Tudom hogy még fiatal vagyok, bla bla... Most nem ezen van a hangsúly. Hanem hogy inkább "eladnám a lelkemet" én is, mint sokan, hiszen párkapcsolatban nem viszonozza senki, amit magamból adok. Elhatároztam hogy én is olyan lotyó leszek aki nem foglalkozik senki érzéseivel meg lelkével, de nem tudom hogy kell. Nem megy... Pedig nem látok más megoldást...