Nektek hogyan sikerült elfogadni önmagatokat?

Hát nehezen, de elfogadtam, hogy így nézek ki, ahogy, és emiatt sosem lehet barátnőm.

sehogy. egyszer tetszem magamnak, máskor meg kevésnek érzem magam mindenhez. hátha egyszer elmúlik.L

*hogy

Nehéz, és nálam is változó, van hogy jobb a helyzet, van hogy nagyon magam alatt vagyok és mindenkinél gázabbnak látom magam.

Meghallgattam LL Junior Rabszolgalány című számát. Azóta nincs gyászban a szívem.

Úgy, hogy gyerekkoromtól kezdve tudom, csak önmagamra számíthatok 100%-ban, és nem is várom el másoktól, hogy bármit is tegyenek értem. Lényegében leszarom a többieket. Persze rengeteg hibám van, és közel sem vagyok tökéletes, de úgy gondolom, jó alapanyagom van, és jó nőt lehetne belőlem faragni, külsőleg-belsőleg. Bár most nem igazán foglalkoztat ez a dolog, van fontosabb dolgom is, de többek között az tart életben, hogy mindig reménykedem.

Sokat figyeltem magam, különböző helyzetekben, elemeztem, hogy mikor hogyan érzem magam. Egy idő után rájöttem, hogy akkor kapom a negatív visszajelzéseket és az elutasítást a környezetemtől, ha én magam is zárkózott és elutasító vagyok (akkor azt gondolják, hogy magamnak való, vagy nagyképű vagyok), és egyszerűen elkezdtem nyitni kifelé: sokat mosolyogni, kedélyesen társalogni, kezdeményeztem különböző szituációkban (nem csak párkapcsolatok terén, hanem bármilyen téren), és azt vettem észre, hogy egyre több pozitív visszajelzést kapok. Aztán már nem kellettek a külvilág visszajelzései sem ahhoz, hogy elfogadjam magam. Jól érzem magam a bőrömben, és ezt sugárzom kifelé is. Persze vannak hibáim, amiket igyekszem folyamatosan dolgozni, javítgatni, de rájöttem, hogy csak én változtathatok önmagamon, a viselkedésemen, nem szabad mástól segítséget, megoldást várni. Nem mondom, hogy könnyű, ez egy sokéves folyamat. De most ott tartok, hogy nagyon elégedett vagyok önmagammal, amibe belekezdek, általában sikeres, de ha esetleg mégsem, akkor sem omlok össze, hanem azt nézem, hogy hol lehetne még javítgatni, csiszolgatni. Jó érzés, hogy bárhova megyek, rengeteg ismerősöm van, akik mindig mosolyogva, szeretettel fogadnak, szinte bárkivel el tudok beszélgetni, és az ismerkedés terén sincsenek problémáim, az esetek többségében bejövök a pasiknak - persze nem mindenkinek, de hát miért akarnék mindenkinek megfelelni? Nekem nem kell a világ összes pasija, nekem olyan kell, akinek pont én kellek. :)

Megvilágosodtam, és rájöttem hogy nem tudok változtatni rajta, szóval oly mindegy hogy elfogadom e vagy sem ez marad. így nem foglalkozom vele, sem azokkal kiknek nem vagyok szimpatikus.