Lányok! Volt már, hogy a párotok baráti társasága nem volt képes elfogadni titeket? Bunkóztak, pletykáltak, stb? Tudtok erre "megoldást"? Srácok, ti hogy kezelnétek, ha a barátnőtöket lenéznék a haverjaitok?

Mi a párommal 4 hónapja vagyunk együtt. A barátai amíg nem ismertek, várták, hogy a párom bemutasson, majd mikor ez megtörtént, onnantól kezdve, semmi. Gyakran még arra sem képesek, hogy köszönjenek. (Nem adtam rá semmi féle okot, hogy utáljanak! Mikor találkoztunk, köszöntem, mosolyogtam, ennyi.) Vagy 2 hónap a kapcsolatunkból azzal telt, hogy csesztették a páromat: papucs vagy, meg vagy szerelmesedve, már megint nővel vagy stb.. Erre a párom: dehogy is...

Aztán rákérdeztem a páromnál, hogy ez mégis mi, miért tagadja, hogy szerelmes belém. Erre azt mondta, hogy csak hülyülnek. Rendben... Állítólag utána beszélt a haverjaival, hogy hagyják abba, mert őt is zavarja, meg engem is, hogy naponta 25x felhívják, hogy közöljék: "papucs lettél, már megint nem jössz bulizni, le se sz.rod a barátaidat".

Az tény, hogy a párom kb hetente 1x ha találkozik velük, vagy beszélnek... De erről úgy érzem nem én tehetek. Hiába mondom neki, hogy nyugodtan menjen bulizni vagy akármi, mindig az a válasz, hogy "de én veled akarok lenni, nem velük". Most még is, erre van megoldás?

Baromira rosszul esik, hogy a haverjai érezhetően lenéznek, pletykálnak rólam a barátom családtagjainak (anyukájának, tesójának), ha átjönnek nem is képesek köszönni... Nem tudom mire jó ez nekik, hiszen már felnőtt emberekről beszélünk, közel járnak a 30-hoz. A párom 20 éves, én 19...

Srácok, lányok véleménye egyaránt érdekel!