Próbáltak már téged megerőszakolni? Ki és mikor? Hogy történt?

19:35-ös vagyok…

Tudjátok… nem (csak) az a durva, hogy ez megtörtént, hanem az, hogy hol, és miért… egy spirituális táborban, és azért, mert olyan „csacsirészegre” itta magát, hogy azt sem tudta, hogy ki ő. Az ember sokszor nem tudja elmesélni, (nekem se sokszor sikerül), általában, már csak emlékszik és érez egy bizonyos idő után, de már szavakkal nem képes kifejezni.

Tavaly télen leveleztem valakivel ezzel kapcsolatban és abban az időben sokat jártam jégkorizni. Többször jártam úgy, hogy korizásból hazaérve leültem a gép elé és beszéltem róla, ha szóba került. Nah igen… és remegtem, sokáig azt hittem, hogy csak átfagytam a hideg időben, korizgatni egy szál pólóban… és ez az oka a remegésnek… de később rájöttem, hogy nem. Akkoriban meséltem el először, egészen addig képtelen voltam rá, és még szokatlan volt számomra is a reakcióm. Többször jártam úgy, hogy mikor erről kérdeztek kénytelen voltam kimondani, még ha rosszul is esett, hogy „Nekem ez most nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok róla beszélni (vagy írni)…”. Mára megszoktam az ilyenkor hullámokban rám törő görcsös remegést, általában el tudom mostmár mesélni, ha mégsem annak az az oka, hogy ez már olyan, amit érezni kell, ahhoz, hogy az ember megértse. Ezt a legprofibb író sem tudja szavakba önteni, úgy, hogy a teljes jelentése érezhető legyen.

De azt elhihetitek, hogy ilyenkor az elsőtől az utolsó percig átélem azt az estét. És újra látom a szemeit, újra hallom a hangját, érzem a szorítását, remeg a szívem és teljes testemmel reszketek, és olykor potyognak a könnyeim, mint aznap éjjel, pedig elmúlt már oly rég (de talán teljesen sosem fog)… pedig tiszta szívből és őszintén megbocsátottam neki, és egyáltalán nem haragszom rá…

17/L

atya úr isten ...

nagyon sajnállak és jó hogy így fogod fel a dolgokat és valahogy próbálsz túl lépni rajta :(

Kedves 23:18-as!

2009.09.25.-ös (akkor 17, most már) 18 éves lány vagyok

Köszönöm, hogy írtál!

Igazából akár nehéz, akár nem, valamerre el kell indulni, megoldást kell keresni a gondokra, még akkor is ha fáj. Fel kell állni, ha egyedül nem megy, nyújtani kell a kezed, hogy tudják: szükséged van segítségre…

Én úgy vagyok vele, hogy feledni nem kell, és talán nem is szabad semmilyen eseményt, mert minden egyes megélt élethelyzettel több az ember, tanul és bölcsebbé válik.

Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, hogy mindig csak akkora feladatot kaphat az ember, amit képes megoldani, amibe nem roppan bele. Tudod… hiszem, hogy ennek így kellett lennie, és őszintén szólva sokat tanultam a helyzetből. Megismerkedtem egy fajta viselkedésformával, megtanulhattam milyen egy részeg ember, megtudtam miként reagálok én egy ilyen, váratlan esetre. Megtanultam bízni… önmagamban, abban, hogy képes vagyok megoldani bármilyen helyzetet. Megtanultam hinni, hogy képes vagyok cselekedni olyan helyzetben, ami a legnagyobb rémálmom volt.

Ma már csak megköszönni tudom, hogy így történt, megköszönni tudom, hogy ott lehettem és megtanulhattam mindezt.

K.Csillag