Miert ciki ha vkinek nincsenek baratai?

Nem feltétlenül kell "jó fejnek" lenni, inkább az "arcokat" részesítik előnyben mindenhol. Én pl sose szerettem barátkozni, mert teljesen fölösleges dolognak tartom. Létrehozni olyan kapcsolatokat, mint a volt iskolai haverjaim, akikkel már valószínűleg nem találkozok. Ezek az emberek le se szartak, amikor kerestem őket. Volt olyan aki fel se vette a telefont, meg azt mondják, hogy nem szokták az üzeneteiket nézegetni. Ismerem mindegyiket és tudom, hogy egész nap ott ülnek a Facebook, meg az egyéb társalkodó oldalon.

Az emberek álszentek, akikkel teljes mértékben felesleges bármiféle kapcsolatot kialakítani.

Mert a barátok segítségével gyakorlod az emberi kapcsolatokat. Meg úgy általában reálisabb képed lesz róluk.

Például itt írta valaki, hogy legalább nem használják ki. Most komolyan, milyen gondolkodása lehet annak, aki minden emberre úgy tekint, hogy "úgyis kihasznál"? Akinek vannak barátai, az legalább reálisan látja a dolgokat, hiszen van tapasztalata az emberi kapcsolatokban.

Én egyet értek azzal aki azt írta hogy legalább nem használják ki, mert bizony ez az igazság. Voltak álbarátaim és úgy gondolom bőven megtapasztaltam hogy nem kérek többet. Egyik se volt kivétel, ettől még ugyanúgy meg van a tapasztalat, csak nem pozitív.

Egyébként a kérdésre is válaszolva, egyáltalán nem ciki!

Értettem én elsőre is. De - és most ne haragudj, de nem tudom igazán szépíteni - ha valaki nyilván a rossz emberismeretéből adódóan rossz emberekkel barátkozik, és a rossz tapasztalatok után ahelyett, hogy átgondolná és tanulna belőle, inkább megfutamodik és inkább feladja, az elég sokat elárul az ember jelleméről, kitartásáról.

Nekem is voltak olyan "barátaim", akikkel jobb lett volna szóba se állni, volt aki kihasznált, volt aki keresztbe tett. De őszintén átgondolva a dolgot és a kapcsolatunkat, mindenkiben észrevettem, hogy mit szúrtam el. Mi(k) volt(ak) azok a jelek, amiket nem vettem figyelembe. A következő kapcsolataimnál már ügyeltem ezekre, akin láttam hasonló jeleket, azzal inkább nem barátkoztam. Ennek az eredménye egy olyan baráti kör, akikben feltétel nélkül megbízom, és sok éve érdemesnek mutatkoznak a bizalmamra.

Ilyen tapasztalatok után nem tudom elfogadni, ha valaki ahelyett, hogy a problémáiból tanulna, egyrészt nem néz szembe velük és újra elköveti őket (tehát valószínűleg nem fejlődőképes), másrészt megfutamodik (tehát gyáva és nem kitartó). Persze lehet, hogy emiatt elveszítek egy-egy értékes embert, de sok kellemetlenségtől megkímélem magam. És bőven akadnak olyan értékes emberek is, akikkel maximálisan egyet tudok érteni.