A barátom emós, de én nem vagyok az. Szeretjük egymást, és a szüleim is ismerik őt, de a legjobb barátnőimnek még nem is meséltem rólunk. Emiatt kicsit rosszul érzem magam. (többi lent)?

ha emiatt piszkálni fognak, hidd el, csak irigykednek.

Velem pl az egyik nem is nagyon akart beszélni, miután megtudta/meglátta, hogy milyen jóképű és rendes barátom van.

De hát nem érdekel,és téged se érdekeljen, mit gondolnak. Max a szüleid véleményét hallgasd meg, aztán a kétszínű barátokat sz@rd le magasról, a te életed, azzal éled akivel te szeretnéd.

"Van egy kis túlsúlyom,emiatt se hitték el a barátnőim azt,hogy ezelőtt már volt barátom."

Ne már! Nem akarok látatlanban ítélkezni, de elég sorozatokon nevelkedett, sorozatp*csa szaga van ennek. Nagyon sok KÖVÉR(nem kicsi túlsúllyal rendelkező) lányt is megtalál a szerelem, évekig boldogok együtt. A BARÁTNŐID, akik elvileg(!) a legjobban ismerik az értékeidet, és hogy mennyire csodálatos vagy, nem hiszik el, hogy kellettél egy pasinak?

(félreértés ne essék, ha valaki gyáva mondjuk, és nem mer a pasikkal beszélni, még az értékek ellenére is mondhatja a barát, hogy na, nem tudom, mi történt, hogy megnyíltál valakinek...de ilyenek miatt, hogy túlsúly? nevetségesek)

Én hagynám az ilyeneket... :( Vagy ha fontosak, mutasd be a pasit, de ha kritizálni fogják, ne adj a véleményükre.

Szerintem elmondhatod nekik. Ha tényleg jó barátnők akkor nem fognak kritizálni se téged és se a barátodat. Csak akkor ha féltékenyek.

Őszintén én is egyszer szeretnék egy emo barátot. De lehet, hogy ez marad csak álom.