Hogyan tudnám megnyugtatni magam, hogy nemfog kiderülni? Hazudtam a legjobb barátnőimnek.

Azt hazudtam a legjobb barátnőimnek még jópár éve,hogy van egy barátom. Körülöttem már mindenkinek volt,és elég szarul éreztem magam,hogy nekem még soha. Nem is szerettem volna...és még most sem...csak kellemetlennek éreztem ezt még a barátnőim előtt is.

Megígértettem velük,hogy nem mondják el senkinek..(amúgy 3 lányról van szó) A srác létezik,de nincsenek vele jóba,ahogy én sem...csak régen tetszett,de nem nagyon beszéltünk soha. Most vagyok 15éves,és mindegyikőnk más iskolába jelentkezett,úgyhogy külön válnak az útjaink,és elég valószínű,hogy nem leszünk már olyan barátnők mint régen.Tartani fogjuk a kapcsolatot,de olyan már soha nem lesz.. De akkor is. Rettegek a gondolattól,hogy kitudódik,és iszonyatosan lelkiismeret furdalásom van,hogy hazudtam nekik. Nem érdemlik meg. Tudom,hogy régen volt,és már nem csinálnék ilyet... De nem merem nekik elmondani,mert ismerem őket,és félek hogy nem fognak megbocsájtani,és elmondják mindenkinek:/

Eddig is voltak időszakok,amikor előjött ez bennem,de mostanában egyre többet emlegetik. Mindig mondom nekik,hogy nem akarok erről beszélni...van hogy kisebb dolgokban el is szólom magam. Lehet,hogy sejtik is,hiszen amikor szó esik erről,akkor mindig elmondom vagy ezerszer,hogy ne mondják el senkinek...megbízom bennük. De mivan,ha mégis?:/

Szerintetek ki fog derülni? Ti haragudnátok rám a helyükben? Volt már valaki hasonló helyzetben? Hogyan tudnám magam megnyugtatni,hogy nem lesz semmi gond?Tényleg..haragudnom kéne magamra,vagy csak túlreagálom? Szörnyű embernek érzem magam:(