Lányok! Veletek volt már olyan, hogy szerelmesek voltatok/vagytok valamelyik tanárnőtökbe?

Húúú, velem is volt ilyen...

Nem hiszem, hogy ettől az ember leszbikus lenne. Ez inkább a tisztelet, szeretet, rajongás ötvözete.- legalábbis reméltem mindig is.

5 évet tanított, nagyon oda volt értem Ő is, 2 nagykorú fia van, de 30-nak néz ki a nő. Persze, Ő csak mint az egyik jeles kisdiákért, akivel egyet tud érteni.

Még máig visszajárok az iskolába és ahányszor meglátom, görcsbe rándul a gyomrom.

De aztán mindig megölel, megdícsér, elcsevegünk. :)

Nem mondtam Neki semmit, nem vallottam szerelmet, stb... írtam Neki egy rövid kis verset év végén. Köszönő verset, amiben valahol több volt. Örült Neki, én pedig örültem, hogy örül.

19L

Én most 20 vagyok, és 16 voltam mikor első látásra beleszerettem a tanáromba, mikor új suliba kerültem(ahol csak egy évet tanultam..) Senkinek nem mondtam el, hiszen hogy hangzik az hogy lány létemre ilyen érzéseket tápláljak egy nő iránt! Én nem beszélhettem vele úgy mint az előző válaszolók irták, inkább próbáltam kerülni, ami nagyon nehéz, ha igy szeretsz valakit. A legelején úgy kezdődött, hogy sokszor rajta felejtettem a tekintetemet és ezt ő észrevette szóval próbált közeliteni néhány alkalommal hogy megismerjen közelebbről is. Aztán egyik alkalommal, utánam jött, hogy átadja a kijavitott dolgozatomat. Akkor ő magyarázott valamit, de én meg akaratlanul is mélyen a szemébe néztem, és mikor visszanézett, akkor nem volt se tér, se idő többé.. Nem tudom nektek volt-e már ilyen tapasztalatotok, de én akkor úgy éreztem, hogy a lelke mélyébe láttam bele. Nem mondtunk egymásnak semmit, hanem ő elfordult és elment. Aztán ez ment egy éven keresztül. Én nem vallottam be hogy szerelmes vagyok, ő pedig tudta, és folyton hol odafigyelt rám, ami jólesett, hol pedig fájdalmat okozott. Ami nevetséges az egészben, hogy kis koromban egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy rajonghat valaki olyasvalakiért aki nem viszonozza az érzelmeket. Hát tessék, aztán én meg a nap minden percében csak rá tudtam gondolni, persze nem lehetett előrelépni egyikünk sem, hiszen fogalmunk sem volt, hogy mi folyik köztünk.

Akkor úgy gondoltam, hogy soha nem leszek túl rajta, de most már másik városban lakom, ami sokkal jobb, hiszen nincs meg az esély arra hogy találkozzam vele, igy nem is gondolok sokat rá, csak néha eszembe jut.

Én tavaly érettségiztme és bizony másodiktól harmadikig halálosan szerelmes voltam az egyik tanárnőmbe, aki már 40 felett jár... számomra nagyon megterhelő volt ez az egész, az hogy mindennap találkozni vele, ott ülni vele szembe, érezni ezt az iszonyatos vonzódást és tudni, hogy nem ölelhetem meg, és soha nem lesz az enyém.. órákon legszívesebben kimásztam volna a bőrömből az őrülettől. én sosem voltam közeli viszonyban vele vagy barátok vagy semmi ilyesmi, mivel ha megláttam tisztára görcsbe rándult a gyomrom és meg sem tudtam szólalni.. 2 éven keresztül egész nap rá gondoltam, amikor beteg voltam csak az ő óráira bejártam az iskolába, csakhogy láthassam..el nem tudtam képzelni mi lesz velem ha elballagok és soha többé nem láthatom, azt hittem bele fogok halni. harmdik év vége fele rájöttem, hogy igazából az iskolán kívül nem is ismerem őt, és hogy igazából nem belé voltam szerelmes, hanem valami megfogott a külsejében/hangjában/modorában/nőiességében ami magával ragadott, ami nem meglepő mert teljesen az a típusú nő akik nekem tetszenek, de nem belé voltam szerelmes hanem csak ebbe a képbe amit felépítettem róla a fejemben.. rájöttem, hogy amikor róla és rólam ábrándoztam, akkor az csak egy idealizált kép volt arról, hogy ő ki is valójában és hogy ő nem az a személy.. de szerintem lehetséges szerelmesnek lenni ilyen eszményképekbe. sajnos én sokszor bele esek ebbe és akárhogyan mondogatom magamnak, hogy ez csak az agyam szüleménye, nem tudom kiverni a fejemből..

nekem ez negyedikre már szerencsére elmúlt.. a viszonzatlan szerelem nagyon keverves dolog tud lenni. igazából nem tudom, hogy hogyan tekintsek erre az egészre, egyrészt úgy érzem, hogy hülye voltam, hogy ennyi energiámat pazaroltam egy nőre, akit egyáltalán nem érdekeltem/érdeklek és akit nem is ismerek... és mostmár ha a gimi eszembe jut, ez volt a legnagyobb élményem kb és kicsit idegesít is, hogy életem végéig emlékezni fogok erre a nőre pedig tényleg nem érdemli meg.. mivel 100%, hogy a ballagásom napja óta ő egyszer sem gondolt rám.

ez így most nagyon negatív volt, dehát nem tudok mit tenni.. :D

Ez a film nagyon jó, és teljesen a témába vág:

http://www.youtube.com/watch?v=l7mQE6DfAd4