Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok! Veletek volt már olyan, hogy szerelmesek voltatok/vagytok valamelyik tanárnőtökbe?
Fuuuuuuuu....nehéz eset vagy.....Szóval összegezzük.Lezbikus vagy.Szerelmes vagy 1 tanárnőbe.Ha valamit rosszul irtam javits ki.
EREDMÉNY:(dobpergés)
Nincs esélyed.
Ha veled is volt vagy inkább van, hiszen gondolom ezért tetted fel a kérdést, akkor ÜDV A KLUBBAN :))
Több, mint másfél éve vagyok szerelmes az egyik tanárnőmbe. És mi viszint barátok is lettünk. Nagyon szeretem, és azt hiszem, hogy odatudnám érte adni mindenem. Ő elvileg hetero, de sosem volt boldog férfival, sosem volt igazán szerelmes sem. Nagyon gyakran érzem úgy, hogy úgy néz rám... Mindig mikor beszélgetünk, csak úgy nézünk egymás szemébe... :$ Olyan csodálatosak a szemei..
A mi kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy legelőször utáltuk egymást, vagyis, mint utólag kiderült ő sosem utált engem, én viszint igen őt.. De aztán volt egy pillanat, és akkor megtörtént a varázs. Megtetszett vagy megkívántam, nem is tudom hogyan fogalmazzak, ő előtte még nagyon a leszbikusság sem volt gondoltaban vagy "tervben", ő az első szerelmem...
Aztán beszélgettünk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
Én viszont elmondtam neki, hogy mit érzek néhány hónapja, mert már nem bírtam tovább. Mindig félek, hogy egyszer sosem láthatom többé, ezért úgy éreztem, hogy muszáj elmondanom neki, hogyan érzem mielőtt túl késő lesz.
Aztán utána négy napig totál egymásra voltunk hangolva, még "viccelődött" is velünk.. aztán amikor "rájött", hogy tényleg szeretem és ez nem csak vicc, akkor azt mondta, hogy inkább ne beszéljünk többet. Akkor megszakadt a szívem, de akkor is örültem, hogy tudja az igazat.
Aztán teltek a hetek, és ismét visszataláltunk egymáshoz, és ő mondta azt, hogy egymáshoz vagyunk kötve, és egyszerűen ez van. Azt hiszem meg fogom csókolni, ha már nem lesz a tanárom... ha elhagy végleg, akkor így jártam, de úgy sem tudom elfelejteni amíg minden nap látom... hát bőven ennyit.. :$
17/L
Velem volt.Még általános suliban. A spanyol tanárnőmbe voltam szerelmes. (Spanyolországban laktunk). Esélytelen,plátói szerelem volt...És most is szerelmes vagyok! És végre nem reménytelenül. Bár csak magántanárról van szó.
Most vagyok végzős,és a szüleim a jobb jegyek érdekében,meg az érettségi miatt matektanárt kerestek mellém. Fel voltam háborodva,nem akartam még délutánonként is matekozni,de aztán megláttam a tanárnőt. Egy fiatal,nagyon laza csaj,5 évvel idősebb csak nálam.Emlékszem,ahogy a szeptemberi napsütésben ültünk a szobámban,és csak néztem őt. Kb. 3 hét alatt teljesen belehabarodtam,de igyekeztem távolságtartó lenni,nehogy észrevegye,mit érzek iránta. Rettegtem,hogy ha megtudja,nem jön hozzám többet. Abszolút nem nyitottam felé,pedig próbálkozott,de én a függvényeken kívül semmiről nem voltam hajlandó beszélni. Kissé bunkónak is tűnhettem. Aztán végül megtörtem. Nem tudtam tovább játszani a keményet,beindult a barátkozás folyamata. De ez egy nagyon lassú folyamat volt,és továbbra is ügyeltem arra,hogy a valódi érzéseimet ne láthassa. Februárban,épp a szülinapján is nálam volt,és matekozás után rengeteget beszélgettünk. Mesélt magáról, az életéről. Akkor éreztem először, hogy talán ő is kedvel engem egy kicsit. Következő alkalommal szakadt a havaseső,és felajánlottam neki,hogy hazaviszem. A kocsiban majdnem kiugrott a szívem,és mikor a ház előtt elbúcsúztunk,lenyomtam neki két puszit. Itt már teljesen nyilvánvaló volt,hogy bőven átléptük a tanár-diák viszony határát.
A következő órát lemondta,az azutánira eljött,de olyan semmilyen volt,mintha épp akkor ismerkedtünk volna meg. Azt mondta,nem taníthat tovább,és hogy tudom jól,miért nem...
Hetekig ment ez a huzavona,hogy mi legyen. Oktasson-e,vagy ne. Teljesen szétcsúsztam,fogytam 5 kilót,de ő sem volt túl jó bőrben. Végül a sarkamra álltam,és elmondtam neki,hogy szeretem,és szeretném,ha velem lenne,de nem úgy mint a tanárom. Napokig nem jelentkezett,aztán találkoztunk. Volt sírás,ölelkezés,majd megint sírás. És végül csók.
Persze ez más,mint ha pl egy iskolai tanáromba szerettem volna bele. Az szerintem esélytelen. Egy magánóra sokkal kötetlenebb,személyesebb. Jobban megismerik egymást a felek.
Ja,azóta már nem tanít. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!