Mit kéne tennem? Biztos, hogy ezt érzem?

Volt egy barátom, akivel több, mint egy éve ismertük meg egymást. Az egész úgy kezdődött, hogy mikor egyszer találkoztunk, egy szobában aludtunk és egymás mellett volt az ágyunk és hajnal 4-ig beszélgettünk, nagyon egy hullámhosszon voltunk, aztán hát múlva is találkoztunk, és ugyanez volt. Amúgy 250 km-re lakik tőlem, ezért egész tavasszal csak fb-n beszélgettünk, akkor éppen egy lány miatt vigasztaltam (akit később el is felejtett). Utána májusban találkoztunk ott aludtam náluk, és amikor el kellett köszönnöm tőle, akkor jöttem rá, hogy beleszerettem, hetekig sírtam naponta sírtam, mert hiányzott, aztán nyár végén elmondtam neki mindent. Aztán állandóan bókolgatott, meg mondta, hogy szeret, meg hogy hiányzok neki. Utána októberben volt a születésnapi bulija és meghívott, és persze, hogy elmentem, de nem történt semmi csak baráti beszélgetések, viszont annak nagyon mély. Megint csak haza kellett mennem, és megint csak sírtam. Persze, mindeközben gyakran beszéltünk fb-n Aztán rá két héttel lett barátnője, és az borzasztóan fájt. Később télen találkoztunk újra és hát nem igazán beszéltünk csak pár szót, viszont akkor Ő jött el hozzánk. Vége lett, ennyi volt, mondanom sem kell sírtam nagyon. Aztán úgy utána másfél hónap telt el, és találkoztunk egy koncerten Pesten, nem is tudtuk egymásról, hogy ott leszünk. Ott többször megölelt, és rengeteget beszéltünk, nagyon örült nekem. És később azt mondta, hogyha nem jövök, akkor Ő haza ment volna. Viszont ezek után nem igazán beszéltünk fb-n, aztán én írtam neki. Mondtam, hogy kár, hogy ennyi ideig nem beszéltünk, és erre Ő nem válaszolt semmit. És akkor letiltottam, mert úgy éreztem ideje felejteni. Már lassan egy hónapja ennek, és most kellett belátnom, hogy megint csak nagyon hiányzik, de csak mint egy barát. Csak nem tudom, hogy ez így is van, nem csak egy szerelmi hiányérzet.