Miért nincsenek barátaim? (Nem szerelmi kérdés, de nem tudom hova írni)

Jóban vagyok emberekkel évfolyamtársakkal. De valahogy egyiket sem érzem úgy olyan barátnak, akivel megoszthatom a magánéleti ügyeimet.

Viszonylag rendezett az életem és a szüleimmel is rendben vagyok. Csak mostanában a suli miatt túl nagy teher van rajta. És jó lenne néha valakivel megbeszélni a problémáimat. Régebb sem volt sok barátom. Egyszer éreztem úgy valakivel, hogy nagyon jóban voltunk és elég sok személyes dolgot megosztottunk egymással. De utána külön váltak az útjaink és már csak nagyon ritkán beszélünk.

Az még a bajom, hogy folyton kétségek merülnek fel bennem, mind szakmailag, mind az élet más területein. És ilyenkor jól jönne egy külső szemlélő véleménye. Csak az évfolyamtársaimmal valahogy nem osztok meg ilyen dolgokat. Mert részben félek, hogy hülyének néznének, másrészről meg attól is tartok, hogy nem kíváncsiak erre. Sokszor azt látom, hogy van aki csak úgy elvan a gép előtt és ilyenkor nem akarom ráerőltetni magam.

Igazából elég magányosnak érzem magam. Meg mintha úgy elveszett is lennék. És ez úgy mostanra tört a felszínre bennem. Már régen volt az, hogy olyan jóban voltam egy barátommal, hogy kb lelki társamnak tarthattam és ez hiányzik.

Bulizni egyáltalán nem járok. Olyan baráti társaság sincs már jó ideje körülöttem. Igazán nem is voltam részese még ennek. Általában nyitott vagyok és lelkes meg szeretek új dolgokat kipróbálni, csak egyedül nem olyan jó.