Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bocsi a "ötletlopás" miatt, de láttam egy verset feltéve, és kíváncsi vagyok hogy az enyémről mit gondoltok?
Magány
Valahol él egy lány,
Egyetlen társa a magány.
Nincs kihez szólnia, nincs ki megérste,
Csak egy üres szoba, és a meséje.
Valahol ez a lány egyedül sír,
Nem tud mit csinálni, csak meséket ír.
A mese egy lányról szól, ki egyedül él,
Nem csinál semmit, a csak a könnyeinek mesél.
Mesél, mesél, de a mese szomorú,
A lánynak van egy vágya, egy fiú.
Ez a fiú nem létezik, csak mese,
De a lánynak nincs mása, csak a képzelete.
Képzeletében a fiú szereti, imádja,
Két kezét összeteszi, s elhangzik imája.
Az ima a fiúhoz szól, s hogy mennyire szereti,
És reméli, hogy a fiú is így érzi.
De a fiú nem létezik, csak a képzeletben,
A lány meg sír egyedül a végtelenben.
A szíve majd meghasad érte,
S a könnyei csak úgy hullanak a mélybe.
A fájdalmat nem bírja szenved szegény,
Szívéből kezd elszállni a remény.
Nem élhet fájdalommal a lelkében,
Kínzás!Fájdalom!Ez kegyetlen!
Az élet eltávozik belőle,
A fájdalom és a magány megölte.
A legszomorúbb az, hogy senki sem siratja,
Csak a meséje, és az üres szoba.
16/L
Szia!
Nagyon szép vers!
Olyan érzést keltett bennem,mintha rólam írtad volna.Pont itt tartok én is,amit írtál:( Próbálok verset írni...de nem jönnek a rímek,csak a könnyek a szemembe.
14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!