Bocsi a "ötletlopás" miatt, de láttam egy verset feltéve, és kíváncsi vagyok hogy az enyémről mit gondoltok?

Magány

Valahol él egy lány,

Egyetlen társa a magány.

Nincs kihez szólnia, nincs ki megérste,

Csak egy üres szoba, és a meséje.

Valahol ez a lány egyedül sír,

Nem tud mit csinálni, csak meséket ír.

A mese egy lányról szól, ki egyedül él,

Nem csinál semmit, a csak a könnyeinek mesél.

Mesél, mesél, de a mese szomorú,

A lánynak van egy vágya, egy fiú.

Ez a fiú nem létezik, csak mese,

De a lánynak nincs mása, csak a képzelete.

Képzeletében a fiú szereti, imádja,

Két kezét összeteszi, s elhangzik imája.

Az ima a fiúhoz szól, s hogy mennyire szereti,

És reméli, hogy a fiú is így érzi.

De a fiú nem létezik, csak a képzeletben,

A lány meg sír egyedül a végtelenben.

A szíve majd meghasad érte,

S a könnyei csak úgy hullanak a mélybe.

A fájdalmat nem bírja szenved szegény,

Szívéből kezd elszállni a remény.

Nem élhet fájdalommal a lelkében,

Kínzás!Fájdalom!Ez kegyetlen!

Az élet eltávozik belőle,

A fájdalom és a magány megölte.

A legszomorúbb az, hogy senki sem siratja,

Csak a meséje, és az üres szoba.

16/L