Hogyan lehetne ÉLETEM? Hogyan lehetnék én is sikeresebb, szerethetőbb ember?

S írd már le kérlek a "paramétereidet", fotót úgyse akarsz belinkelni vagy küldeni. Bár megteheted nyugodtan. Ha már annyira nem vagy szép szerinted. Szóval magasság, súly, hajszín, alkat, (ha lány vagy: mellbőség, csípőbőség.) Minden érdekel.

Na ha már a példáknál tartunk lássuk hol állok én:

17 év kapcsolat után, egy gyerekkel a hátam mögött, külön élek a feleségemtől és a gyerektől egy éve, bár naponta találkozunk és beszélünk. Mesélek neki és betakarom elalvás előtt, s sokszor reggelizünk együtt. A munkámban nagyon nem fizetnek meg, többet költök mint amennyit keresek, lassan elfogy a tartalékom. A nő aki érdekel (nem az ex nej) nem igazán érdeklődik irántam, az egyéjszakás kalandok lúzereknek valók. Tehát egyedül vagyok.

Miért ne lennék depressziós és miért ne utálnám a világot????

Pedig nem teszem. Kerek az egész. Céljaim vannak s haladok feléjük, néha lassabban. Pl.: egy kis vállalkozást akarok most beindítani, egy újabb hangszeren megtanulok játszani. Társaságba csak akkor járok, ha az olyan ahová szívesen megyek. Elmúltam már harminc (de messze még a negyven), s nem érzem, hogy ne lenne szerethető ez a világ. Sőt! Egy érzelmi válságból kilépve tettem azzá a világot, amilyenné akartam magamnak.

Találd meg saját magad, s ne barátokat keresd. Találd meg mi az ami neked fontos, s ez hozzá a mosolyokat majd más emberektől. Tudod senki nem szereti a fancsali társaságot. Ha te nem érzed magad jól magadban, akkor mitől érezné bárki is jól magát veled?

19 éves vagyok, és dettó ugyanez a helyzet. Ezt a kérdést akár még én is kiírhattam volna, ugyanúgy, ahogyan te, azzal a kivétellel, hogy a külsőmmel úgy ahogy, de elégedett vagyok.

Természetesen vevő lennék egy további eszmecserére is. :)

15-ös vagyok. Én mostanában mindig azon gondolkodtam, hogy hol ronthattam el ezt az egészet, talán 16 évesen… Viszont még nem igazán beszélgettem erről senkivel, nem tudom, te szívesen mesélnél-e arról, hogy miért alakult így az életed.

Privát üzenetben is megbeszélhetjük, ha nem szeretnéd ide, a kérdéshez kiírni.

Én 23/F vagyok és szinte ugyanaz mint te, nekem nincsenek barátaim, nem vagyok egy társasági ember. Én is ugyanúgy irigy vagyok az emberekre, meg azokra akik pl tudnak beszélni lányokkal mert nekem még az se igazán megy, meg introvertált is vagyok.

Nekem elhiheted, bizonyos szintig fogadd el magadnak olyannak, amilyen, legyél önmagad. Ne akarj olyan lenni folyton mint azok, akik buliban rázzák a seggüket és fel akarják szedetni magukat.

Én tavaly is sokat voltam "depis" ezek miatt mert tavaly kezdett idegesíteni hogy semmi szociális életem nincs. Ma sincs igazán, eltekintve attól a pár lánytól akikkel randiztam, őket közelebbről megismertem már. Amire rájöttem, hogy én nem igénylem azt hogy emberek között legyek, ezen akarok változtatni, a 2 fő kapcsolatom emberekkel a suli, munkahelynek köszönhető. A lényeg, hogy én változtatni akarok, mert tudom, hogy más nem fogja megcsinálni helyettem, nem szólíthatok le bárkit az utcán hogy legyen a barátom.

De van 1-2 dolog amit szeretek csinálni hobbiként, és amit mások társaságában is lehet űzni, én ezeken indulnék el barátkeresés címén, ezért ezt tudnám neked is tanácsolni!

Ha pl. te szeretsz sportolni akkor csatlakozz egy futóklubhoz vagy ilyesmi. Valami biztos van amit imádsz csinálni, csak most másokkal együtt csináld.