Miért van ennyi magányos ember?

Nem tudom én diplomás vagyok és társkeresőn, NEM eliten, ismertem meg a férjemet. Neki nincs diplomája, de úgy gondolom azonos szellemi szinten vagyunk.

Azért van ennyi magányos ember, mert minden agyon misztifikálnak, és amikor a "párra" kéne egy ki időt szentelni pl. keresni kéne, vagy energiát fektetni az egészbe akkor hirtelen minden sokkal fontosabb, meg nincs idő, meg akkora igények vannak hogy hujjuj, ez sem az sem jó mert...piros pöttyös a kabátja, tehát ez egyenlő azzal, hogy véletlenül sem állok vele szóba, még a végén kiderül, hogy jó fej, és különben is a Mari meg a Pisti is azt mondta nincs manapság normális pasi/nő. Állítom, hogy aki nem akar, az nem is marad sokáig magányos.

Azért vannak sokan egyedül, mert olyan elvárásaik vannak, hogy nincs ember aki megfelelni neki. Ezért választja a könnyebbik utat és tart szeretőt.

Nyilván vannak kivételek de a 30-as korosztályra többnyire ez ráillik, tisztelet a kivételnek!

Sok pasi nem akar még 30 felett sem gyereket, de a nők nagyrésze már 30 körül gyerekvállaláson gondolkozik... ezért a pasik nem a saját korosztályukban keresgélnek, hanem a fiatalabbak között. A fiatal lányokkal, meg az lesz a gondjuk előbb-utóbb, hogy nem elég érettek hozzájuk, sokat buliznak...stb.

Nekem egy fia diplomám nincs, viszont van egy boldog párkapcsolatom egy csodálatos emberrel. De szerintem a magány nem diploma függvénye.

A párkapcsolatok szerepe egyre jobban leértékelődik, az emberek közül sokan egyáltalán nem hajlandóak a másikkal összecsiszolódni, megtanulni jól szeretni. Sokan már az első kis problémánál, ami a két egyéniség kisebb különbözőségeiből adódik, lecserélik a partnerüket. (Persze ott a másik véglet is, aki mindent eltűr, neki lehet, van kapcsolata, de milyen?)

Sokszor látom azt, hogy szinte minden fontosabb az embereknek, mint a párjuk: a vagyonuk, a karrierjük, a többi családtag, a barátok, a hobbi, az önmegvalósítás. Ezekét a legtöbben szinte bármikor feláldoznák a partnerüket, viszont egyikből sem engednek a kapcsolatuk érdekében.

Amit még tapasztaltam, hogy az emberek félnek a kapcsolatoktól. Vágynak is rá, de félnek is attól, hogy mi lesz, ha csalódnak, mi lesz, ha megbántják őket, mi lesz, ha nem sikerül. Semmi nem lesz, a csalódások is az életünk részei, igaz veszíthetünk is, de ha nem kockáztatunk, nem is nyerhetünk.

A média befolyása is elég jelentős, szinte folyamatosan azt sugározza, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, az embernek, a párkapcsolatnak, ha meg véletlenül valami nem tökéletes, azt vagy leplezd mindenki elől, vagy (ha másik emberről van szó) szakíts vele és nehogy azt hidd, hogy téged is szerethet valaki a hibáiddal együtt!

Szóval én nem csodálom, ha nehéz a mai világban igazán tartós, tartalmas kapcsolatot kiépíteni.

Ahogy #9 írja, a magány nem diploma kérdése. Nagyon sok barátom/ismerősöm van, jellemzően 25-30 közötti férfiak, akiknek évek óta nincs senkijük. Persze van akinél érthető, de olyan is van közöttük aki jóképű, normális és stabil anyagi háttere is van. Ugyanilyenből van diplomás és nem diplomás is.

A társkereső oldalak viszont érdekes téma... Én nem használok ilyen oldalt, de van egy ápolt, csinos, jól szituált 40 körüli hölgyismerősöm aki igen és rendszeresen elmeséli mi újság, mi történt a honlapon. Ő elég régóta próbálkozik és az elmeséléseiből az jön le, hogy akik írnak neki, azoknak főleg - úgy 60-70 százalékban - "másodhegedűsként" kellene. Tudjátok, "a szabadidő kellemes eltöltése" címszó alatt.

Szóval csak a regisztrációs számokból megítélni a dolgot nem biztos hogy pontos képet ad.

26F