Valóban bátorításnak vehette?

Van egy fiú, akivel már régóta levelezünk, de nekem eszembe se jutott volna anno, hogy bejelöljem.Először bejelölt, aztán lájkolta a kiírásaimat, és végül rám írt. (Közös baráti körből van a srác, ő is ott volt ahova engem is meghívtak.) Válaszoltam neki, de csak rövid ideig beszélgettünk. akkor még azt hittem, szimplán unatkozott és azért írt rám, nem tulajdonítottam semmi jelentőséget neki. Aztán később kedvességből felköszöntöttem, mint ahogy a többi ismerősömet is szoktam, és sztem itt rontottam el, mivel bátorításnak vehette. Azóta folyamatosan ír, bókol,(már már túlságosan is) azt mondta tetszem neki. Ráadásul már a 2. beszélgetésnél szóba hozta a találkozást, de én még mindig nem tudok dönteni. Ő már nagyon akarja, de én max csak úgy mennék el vele, mint ha egy ismerőssel találkoznék és persze ha ezt ő is így gondolná, nem pedig randinak venné. Már megbántam, hogy írtam neki, mert félreértette. pedig nem bátorításnak szántam. FOgalmam sincs, hogy tetszik-e vagy sem, mert eléggé bulizósnak, nyomulósnak tűnik, külsőleg meg kép alapján nem lehet megítélni valakit. Most mit csináljak? Mi van ha azt hiszi nekem is bejön?