Ti hisztek az ilyen sorsszerű találkozásokban?

Velem az történt, hogy a anyáéknak házassági évfordulójuk volt, amit úgy ünnepeltek hogy apa elvitte anyát kajálni. Aztán anyának eszébe jutott, hogy jó lenne ha én meg tesómék is mennének velük, amihez nekem persze semmi kedvem nem volt.. Nagy duzzogással elkezdtem készülni, majd amikor odaértünk, külsőleg sem tetszett az egész... nem volt semmi hangulata.. majd amikor bementünk, megláttam egy helyes srácot aki ott volt felszolgáló és abban a pillanatban megjött az egészhez a kedvem. Egész este szemeztünk, de egyikőnk sem lépett semmit szóval biztosra vettem, hogy miután hazajövünk soha többet nem látjuk egymást. Nem így lett! 3 hónap múlva épp az étterem fele jártam egyik haverommal, és Ő pont akkor végzett, velünk szembe jött, megismert, köszönt-köszöntem és ennyi volt. Rá pár hétre pont rám írt az egyik bnőm akivel előtte elég sokáig nem beszéltünk, hogy felvették egy étterembe dolgozni. Miközben mesélt, kiderült hogy ugyanabba az étterembe vették fel dolgozni ahol a srác is van. Tudta is a pasi nevét, be is jelöltem fbon, annyi volt a bökkenő hogy 4,5 éves komoly kapcsolata volt (a csaj szakított vele)... Visszajelölt, aztán rá 2 napra láttam, hogy egyedülálló lett. 1 hetet vártam, majd ráírtam és immár egy hónapja beszélgetünk! Annyi a baj, hogy találkozni nem nagyon akar, időre van szüksége és emiatt már 2x is összevesztünk.. Folyton halogatja vagy lemondja vagy leráz valami hülye szöveggel..De lehet ennyi véletlen egyszerre, úgy hogy most, hogy végre beszélünk, ne legyen köztünk semmi? Én ezt olyan sorsszerűnek érzem..

19/L