A szüleim azt kérik, mivel művész lelkületű vagyok ne keressek megértőlányt, helyette inkább tomboljam ki magam, mit tegyek? 19F

Tudom hogy csak jót akarnak nekem és hogy ismernek is, de én nem apa vagyok akinek egyszerre 12 csaja volt 20 évesen és 2 anya mellett még 2 barátnője akivel anyát csalta. Tudom hogy a fiatalsáh egyszeri és mulandó dolog, de én ezzel azt kezdek amit akarok. Az fáj nekem, hogy ha tudják, én másképpen vagyok összerakva mint a legtöbb korombeli miért akarnak engem megváltoztatni felszínessé? Megértem hogy így sikeresebb lennék ès több barátom lenne, de ezek úgyis rövid életű hazugágok lennének. Nekem a mindenem a rajz, a szìnek ès az őnkifrkezés, arról én nem tehetek hogy jó része nem tart igényt errey, de arról viszont igen hogy nincs csajom ezt elismerem. Az ifrális fèrfi buta, felszínes, személyiséget hazudik be, dúrva és hamis, #én nem mondok olyanokat hogy "felsőbb rendű vagyok" egyszerűen csak más. Mindenkinek lehet egyedi ízlése és természetesen a fent leírtak nem vonatkoznak mindenkire. A volt barátnőm azèrt dobott ki merz nem voltam hajlandó kiabálni vele ahogyan ő tette mindig mert én emberként szerettem volna őt kezelni. Az ilyesmi az amire én nem vagyok vevő. Természetesen aláztak már meg azért mert virágot adtam lánynak, rajzoltam neki és verset is írtam, de én igénylem azt hogy udvarolhassak és kefves lehessek.

Mit tegyeky?